Holnap végleg elutazom.
Egyik szemem sír, másik nevet.
Örülök, hogy hazamegyek, de a búcsúzás a sok nagyszerű embertől, akit itt Pécsett megismertem, nem könnyű.
Ha Magyarországnak eszébe jutna az állampolgárság egy harmadik, szimpátián alapuló formáját létrehozni, felvenném.
A néhány itt töltött hónap miatt szívem mélyén magyarrá váltam.
Visszatérek, és addig is remélem hallok rólatok!
2010. november 22., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése