Búcsúest a Cella Septichorában

Eső szemerkélt a fejünk feletti üvegtetőre, hétfőn, amikor a Cella Septichorában a Város Írója poszt búcsúestjét tartottuk.

Az UNESCO Világörökség részét képező helyszínen olvasni új élmény volt számomra.
Évekkel ezelőtt esőkabátban ültem úszkáló hallgatóságom előtt egy termálfürdőben. Akkoriban azt gondoltam, hogy tulajdonképpen a legkülönlegesebb helyszínt már megtapasztaltam. De a római katakombákon kívül nincs a világon a pécsi ókeresztény sírkamrák gazdagon festett falaival összemérhető lelet. A Wallis-i uszodához képest a pécsi rendezvény helyszíne tényleg egyedülálló.

Winfried Smaczny, az Kelet-Európai Német Kultúrfórum elnöke külön a búcsúestemre érkezett Németországból.
Szalay Tamás, a Pécs2010-től is kedvesen beszélt, bár a búcsúzástól tartózkodott. (És igaza is van, hiszen visszatérek.)

Méhes Károly, pécsi íróval laza beszélgetést folytattunk a pécsi élményeimről. Felolvastam néhány blogbejegyzést, és fordítójuk, Szabó Nóra felolvasta egy (Pénzes Tímea fordításában megjelent) elbeszélésemet „Lou” címmel.
Örülök, hogy a rossz idő ellenére a legtöbb szék foglalt volt a Cella Septichorában.

Ha a minket körülvevő falak tudtak volna beszélni, nyilván latinul szóltak volna hozzá a beszélgetéshez. Ez a nyelve az időszaknak, amikor a kápolna és a sírkamrák épültek.
Az elkövetkezendő évszázadokban, Pécsett a legkülönbözőbb nyelveket is beszélték. Törökül, németül, bosnyákul, lengyelül, bolgárul, görögül, románul, ukránul, cigányul…

Szent István, Magyarország első királya úgy gondolta, egy város szegény, ha csak egy nyelvet beszélnek benne.
Krisztus után két évszázaddal a következő kormányzással kapcsolatos utasításokkal látta el fiát. Célzottan telepítsen idegeneket, hogy az ország kultúrája gazdagodjon.

Sajnos nincs meg az idézet szó szerint.
De elkezdem keresni.
Mert úgy tűnik ez a tanács a mai napig aktuális.
Nem árt többször az emlékezetünkbe hívni.

(Hamarosan teszek fel képeket a rendezvényről.)

Ez a kép sajnos nem Szent István szobrát mutatja, hanem Janus Pannoniusét – szintén a város egyik híres arca.

Pécs város írója 2010-ben: Maike Wetzel

A Kelet-európai Német Kultúrfórum ’A város írója’ ösztöndíját 2010-ben Pécs, Európa Kulturális Fővárosa kapja.

Maike Wetzel öthónapos ösztöndíjas tartózkodását júliusban kezdi meg.

’A város írója’ ösztöndíj célja Németország, és a szomszédos közép- és kelet-európai régiók németek lakta területeinek közös kulturális hagyatékát széles körben megismertetni, továbbá fontos vállalása a kölcsönös megértés és a kultúrák közötti párbeszéd elősegítése. Vándorösztöndíjként Kelet-Európa kiemelkedő helységeiben telepedik meg. A díjat 2009-ben Danzig városával együttműködésben osztották ki.

2010-ben ’A város írója’ ösztöndíjat az Európa Kulturális Fővárosa program keretein belül, a dél-magyarországi Pécs kapja. A havi ösztöndíjon felül az ösztöndíjas a Pécs2010 Menedzsmentközponttal együttműködésben öt hónapig (2010. július-november) ingyenes szálláslehetőségben részesül.

Maike Wetzel pécsi tartózkodása alatt internetes naplót vezet, és az itteni eseményekkel kapcsolatos tapasztalatait osztja meg az olvasókkal. A blog magyar nyelvű fordítása tervben van.

Maike Wetzel írónő, tanulmányait a Müncheni Filmfőiskolán és Angliában végezte. Elbeszéléseket publikál, valamint forgatókönyvíróként és újságíróként is dolgozik. Írásait több idegen nyelvre lefordították, nemrég magyar és horvát nyelvre is. Maike Wetzel számos irodalmi díjban és ösztöndíjban részesült.

Sajtókapcsolat
Kelet-európai Német Kultúrfórum
Dr. Harald Roth
E-Mail: roth[at]kulturforum.info

Az ösztöndíjat adja
• Kelet-európai Német Kultúrfórum
www.kulturforum.info
• Pécs2010 Menedzsmentközpont
www.pecs2010.hu