Felolvasás a magyarországi német irodalom szemináriumon

Helmut Herman Bechtel a Pécsi Egyetem Német Tanszékén tartott szemináriumán rendszerint magyarországi német szerzőket mutat be.

A „Város írója” program okán azonban kivételt tett, és meghívott engem.

A docens rendkívül hízelgő és alaposan előkészített bevezetője után egy Pécsett írt elbeszélésemet olvastam fel.
Helmut Herman Bechtel és a diákok még egy kérdéskatalógust is összeállítottak. A multikulturális társadalomtól kezdve a Gandhi Gimnáziummal kapcsolatos témákon át igyekeztem válaszokat adni.

A szeminárium hallgatóin kívül néhány cserediák is részt vett a felolvasáson.

Búcsúest November 22-én

Lassan lejár pécsi tartózkodásom ideje, és egy felolvasással egybekötött beszélgetéssel búcsúzom.

Szeretettel várok mindenkit erre az alkalomra.
A búcsúest November 22-én, hétfőn lesz 18:00 órakor a Cella Septichorában, a Dóm alatt. A felolvasást német és magyar nyelven tartjuk.

A rendezvény ingyenes.

Pécs. Úti- és olvasókönyv

Ősz óta Pécs egészen közel van:
Az Arco Kiadó új úti és olvasókönyvével könnyen és kellemesen utazhatunk egészen a Mecsek-Hegység lábáig.

„Nem kell feltétlenül Pécsett járni, sőt tervezni sem kell az odautazást ahhoz, hogy ezt az olvasmányt élvezzük” - nyilatkozta tegnap Wilhelm Droste, a könyv kiadója a berlini Collegium Hungaricumban. A reptéri sorban állás feleslegessé vált – vagy legalábbis ezzel az antológiával kellemesebb a várakozás.

Több mint 50 szerző műve olvasható a kötetben.
A középkori püspök és költő, Janus Pannoniuson át egészen a legjelentősebb kortárs magyar és német szerzőkig szinte minden hang és téma lefedve.
Néhány szöveg tárgyilagos, de a legtöbb írás a költőiséget használja a város ’mitikus megvilágítása’ érdekében.
Mindenképpen ajánlom!

1001 történet

A mesélés művészet.

Helga Gruschka és Norbert Kober, hivatásos mesemondók, kedden, a Lenau Házban bemutatták, mely adalékok okoznak függőséget.

A két müncheni néha kacsintgatva, néha kerülőutakon, néha elágazva, légből kapva, közmondásokkal, kézzel, lábbal adta elő a meséket.
Annyira elragadóan, hogy majdnem elfelejtettem fényképezni.

A 26 lelkes főből álló hallgatóság előtt meséltek egy önéletrajzi történetet, egy mondát, egy fabulát és egy mesét.

Az estét a Deutsche Gesellschaft e. V. szervezte.
A projekt védnöke Adolf Muschg.
A mesélők Lengyelországba, Opoléba és Kolozsvárra, Romániába is utaznak.
Az összegyűjtött történeteket egy kötetben adják ki.

Költészet közelebbről

A költők Pécsett, egymásnak adogatják a kilincset.

Épp csak hazautazott az „Európai Határvidékek” projekt 14 fős delegációja, már kezdődik is a következő találkozó szerzők számára.

Tegnap indult a „Review within Review”.

A nemzetközi Irodalmi Fesztiválra több mint 20 szerző, fordító, kritikus, esszéista gyűlt össze Szlovéniából, a Cseh Köztársaságból, Magyarországról és Romániából. Öt napig saját és idegen szövegekről cserélik ki gondolataikat, valamint felolvasások és kiállítások során mutatkoznak be a nyilvánosságnak is.

A csapat ma nézte meg az IN BETWEEN projekt kiállítását Uránvárosban.

Martin Skýpala, cseh költő két verset adott elő.
Én rövid, relatíve spontán létrejött irodalmi vázlatokat olvastam fel Dr. Szász János fotóihoz.

Délután nemcsak a Látó, magyar nyelvű, román irodalmi folyóiratot mutatták be, hanem a fesztivál résztvevői két már nem élő költő, Hamvas Béla és Edvard Kocbek (SLO) munkásságával foglalkoztak.

Hamvas Béla Németországban csaknem ismeretlen, ez elég komoly mulasztás, erősítette meg Janko Rozic, Gaál Gabriella és Andrej Bozic is.

Hamvas Bélától németül eddig csak a „Bor filozófiája”, két karcsú esszékötet, a „Silentium” és a „Fák” olvasható, és egy esszékötet, a szerző különböző korszakaiból származó írásaival ”Kierkekaard Szicíliában” címmel, amelyet a berlini Matthes & Seitz kiadó jelentetett meg. Az esszé, „Direkt morál és rossz lelkiismeret” Altorjay Gábor fordításában jelent meg „Nem élhetsz úgy, mint a csillagok” címmel a „Flur” című magazinban, 2006-ban.

Ugyanilyen lelkesen nyilatkoztak a szlovénok Edvard Kocbek költőről, akinek elméleti írásai is jelentek meg. Janko Rozic szerint leginkább a szerző költészetében jelenik meg a rendkívül eredeti és emberi beállítottsága.
Németül csak az „Irodalom és bevetés” című műve olvasató.

Szedni/olvasni és szedni/olvasni hagyni

Szüret és nemzetközi pécsi szerzők
Tegnap Nagynyárádon, egy sváb faluban jártam, a horvát határtól 5 kilométerre, Mohácstól nem messze, szüreten segédkeztem.

Kék és fehér szőlőt szedtünk, levágtuk a tőkéről, és a hordókba öntöttük. Együtt a családdal és a baráti körrel. A szőlőhegy szerencsére nagyon átlátható volt. Pontosan délidőben leülhettünk a diófa alá pörköltet enni.
Megérte hajnali ötkor felkelni.

Esténként 14 nemzetközi szerző olvasott fel a Kultúrkertben, szabad ég alatt.
A felolvasáson a konkurens rendezvények ellenére sokan vettek részt.
Főleg diákok lapozgattak a vaskos háromnyelvű antológiákban, míg a színpadon a magyar fordításokat adták elő.

EL/AWAY kiállítás a Nádor Galériában

A Nádor Galéria zsúfolásig telt, amikor Konrád György, Parti Nagy Lajos és Németh Gábor írók vitáztak a menni-maradni témáról.

Maradni, és társadalmi változásokat indítani útnak, vagy elmenni, és új impulzusokat befogadni. Menni vagy maradni?
Az országban maradni, vagy messzire költözni, falun, vagy városban élni?

A kiállításon Pécsi építészek tervei és épületfotói láthatóak. Ezek pedig meg is válaszolják a kérdéseket: az építészek házai nem Pécsett állnak, sok közülük még csak nem is Magyarországon épült.

Felolvasás a Művészetek Házában

Nagy Hajnalka pécsi német szakos moderálta a tegnapi estét.

Az én elbeszélésem felolvasásán és egy beszélgetésen kívül még két könyvet bemutattak Pécsről:
Harald Roth és Konrad Gündisch: „Fünfkirchen/ Pécs – Európa egyik Kulturális Fővárosának története” (Böhlau Kiadó)
valamint
„Utazás a régi Pécsre. Európa Kulturális Fővárosa. Pécs német forrásokban” (München, 2010), kiadja: Juliane Brandt és Hábel János
Egy kötet eredeti szövegeket tartalmaz Pécsről és Pécshez, mint például Hoffmannsegg Gróf levelei a pécsi börtönből

Maike Wetzel felolvasóestje szeptember 10-én a Művészetek és Irodalom Házában, a Főtéren

A budapesti Goethe Intézet és a Pécsi Egyetem, Német Tanszéke szeptember 10-én a Kölcsönhatások” című Germanisztika Konferencia keretein belül egy felolvasást és beszélgetést rendez a Művészetek és Irodalom Házában, Pécsett (Széchenyi tér 7-8)

Kíváncsi szigetlakók - Magyarország és a költészet

A Poézis úgy tartozik Magyarországhoz, mint a Paprika, a Pálinka és a Pörkölt … !

Ennek mind biztos köze van a „Magyar Sziget”- jelenséghez. Magyarország majdhogynem durcásan gubbaszt Európa közepén, igazán senkivel sem rokon, kivéve talán az elhúzódó kényszerházasság miatt, az osztrákokkal. Csak kevesen értik meg a magyarokat. Az elszigetelődés gyakran tragikus következményekkel jár, de van úgy, hogy lehetőségeket is tartogat. A magyaroknak be kellett csempészniük Európát az országukba. Ebből a munkából leginkább a költők részesedtek. Feltételezem, hogy egyetlen ország sem fordított le annyi idegen nyelvű irodalmat – és nem is fog soha senki – mint a magyarok.
„Azt hiszem a magyaroknak sokkal érzékenyebb és büszkébb a saját nyelvükhöz és annak csúcsteljesítményeihez, irodalmukhoz való hozzáállásuk, mint a németeknek. Saját irodalmuk érzékelése sokkal, sokkal intenzívebb. A klasszikusok jelenléte erősebb, és a líra nagyon fontos szerepet játszik a lélek, a szív fejlődésében. A saját identitás egy fontos építőeleme, alapköve. Németországban ez a hozzáállás kivételesnek számít.

A 10-15 millió magyar a világon tulajdonképpen rá is kényszerül arra, hogy az irodalmat komolyan vegye, hiszen ez teszi ki identitásuk legfontosabb részét. Épp ezért itt élénk irodalmi tudatosság tapasztalható mindenféle tendenciák ellenére. Természetesen Budapesten is jellemző, hogy leginkább az interneten olvasgatunk, könyvet pedig már senki sem olvas komolyan. Magyarországon az irodalom ennek ellenére elég jól tartja magát – a fiatalok köreiben is.”
Forrás: Deutschlandradio

A fent idézett szöveg Holmar Mück Attilától származik, és a belinkelt rádióműsorban hallható.

Az állításokat pedig Wilhelm Droste-től kölcsönöztem, aki a Ráday utcában található Goethe Intézet földszinti Eckermann Kávéház tulajdonosa, mellesleg az ELTE Német Tanszékének professzora.

Szavak a szélben

„Néha teljesen világos, hogy az írás semmi, ha nem mindent egyesítő, illékony beszéd a szélben.”
Marguerite Duras fogalmazott így.

Az írás számomra azt jelenti, hogy az ember kiszolgáltatja magát az üres papír bizonytalanságának.

Tulajdonképpen minden fogalom mentőöv, amely lehúz a vízbe.

Ha a szótenger átveszi az irányítást, ha a szavak sodornak, mint a hullámok, ez az örömteli állapot, amelyről sok író beszél, és vágyakozik utána.

Az állapot, amikor nem ők maguk irányítanak, hanem nyilvánvalóan valami más, valami magasabb rendű erő nyilvánul meg rajtuk keresztül.

Nem hajlok különösebben a metafizika felé, de vannak területek – és az írás számomra ide tartozik – amelyek elemelnek, amelyek megsejtetik velünk, hogy a körömvágáson és az villanyszámlán túl létezik egy valóság. Ami számít.

Irodalmi toplista

Egy másik Müller is gyakran szerepel a magyarok irodalmi toplistáján:
Müller Péter, fantasy-szerző
További örökzöld: Paolo Coelho