Világszerte az egyetlen roma gimnázium

A pécsi Gandhi Gimnázium a világon egyedülálló intézmény:
16 évvel ezelőtt alapították roma és nem roma származású gyerekek számára.
Jelenleg 212 diák tanul és lakik a gimnázium kollégiumában.

Örülök, hogy az iskolát bemutató tudósításom megjelenhetett a berlini Freitag és a bécsi Der Standard című lapokban.

A város szélén található kollégium látogatása során egy csapat fiatal németes tanulóval találkoztam.
Élénken számoltak be hétköznapjaikról.
Csak a roma megszólítást nem szeretik.

"Roma!"
Mikor ez a szó elhangzik, a 18 éves Krisztina úgy néz, mintha az ételét épp a vécéből halászta volna ki.
„Ez egy nagyon hülye kifejezés. Túl korrekt. Mi cigányok vagyunk, és az más.”

Egy roma származású magyar EU-képviselő kritikusan nyilatkozik a roma gimnáziummal kapcsolatban.
„Legalább 10 iskolát lehetne fenntartani a Gandhi gimnázium költségvetéséből. Ha ez az iskola nem lenne ennyire drága, talán szolgálhatna példaként, de akkor is ellenezném, mert nem integratív.”

Amikor Krisztina szembesül ezzel az állásponttal, azonnal magyar nyelvre vált. A tanárnője fordítja le kirohanását, valószínűleg sokkal visszafogottabban, mint ami valóban elhangzott: „Aki még soha nem járt itt, és fogalma sincs semmiről, az legalább fogja be a száját.”

Más diákokkal való találkozás, külföldi utak jelenleg nincsenek kilátásban.
Kriszti (14) több cserekapcsolatot és találkozót szeretne az iskolán kívül.

De hogy is állunk az áhított integrációval?
Példa a Gandhi Gimnázium, vagy szentek szigete, mérföldekre a valóságtól?

„A Gandhiban természetesen pengeélen táncolunk. Az iskola védett burokként működik. De semmiképp sem válhat egyirányú utcává. Amikor a diákok végeznek, meg kell birkózniuk azzal, hogy a társadalmi valóságba kerülnek.”

Ritter Andrea, némettanárnő tisztában van azzal, hogy a gimnázium sikerességét a kikerülő roma tanulókon mérik le.

Magyarország népességének körülbelül 7%-a roma származású.
Az érettségizők és az egyetemisták között számuk azonban 1% alatt marad.
Ezt az értéket növelni kellene.

A Gandhi Gimnázium tavalyi évfolyamból egy diák a Harvard ösztöndíjasa.
Lehet, hogy Magyarországnak egyszer roma miniszterelnöke lesz?

Erik célja szerényebb. Ő rendőr szeretne lenni.
Tanárnője közbeszól: „Nem vagy elég magas.”
A tízedikes nem hagyja magát olyan könnyen lebeszélni.

Tudja, hogy az igazi nagyság belülről fakad.
Mahatma Gandhitól tanulta.
Akinek állhatatossága és békés ellenállása végül sikerhez vezetett.
A pécsi gimnázium neve nyilván nem véletlen.

Búcsúest November 22-én

Lassan lejár pécsi tartózkodásom ideje, és egy felolvasással egybekötött beszélgetéssel búcsúzom.

Szeretettel várok mindenkit erre az alkalomra.
A búcsúest November 22-én, hétfőn lesz 18:00 órakor a Cella Septichorában, a Dóm alatt. A felolvasást német és magyar nyelven tartjuk.

A rendezvény ingyenes.

Mehet a postával

A Nagyposta Pécsett:
Kizárólag a Nagyposta teteje alatt található címer alapján elmondható a mozgalmas magyar történelem nagy része.

A szocializmusban például ez a címer teljesen eltűnt egy sarló-kalapács embléma mögött.
A címert nem távolították el, ez a felelős kézművesek ellenállásának jele.

Manapság az angyalok keresztény szimbolikája, és a Nagy Magyarország királyi címere is visszanyerte aktualitását.

A tetőt és a homlokzatot Zsolnay kerámia díszíti.

De az épület belsejét is érdemes megnézni.

Megtekinthető egy kis posta-kiállítás, egy csodálatos lépcsőház és egy fényárban úszó terem.

Búcsú a láthatáron

November 22-én 18:00 órakor rendezik az ösztöndíj búcsúestjét a Cella Septichorában.

Bár ez az időpont majdnem két hét múlva lesz, úgy tűnik, a Városháza harangjai nekem az utolsókat ütik.

Minden lépésnél igyekszem a várost, az épületeit, az illatokat, a színeket az emlékezetembe vésni.

Minden azt kiáltja: „Utoljára.”
Utoljára mászom meg a Tettyét. Utoljára vásárlok a Konzumban. Utoljára élvezem a meleg őszi napsugarakat.

Öt hónap majdnem egy fél év.
Ez idő alatt sokat írtam, sok helyet és rendezvényt néztem meg Pécsett és környékén, sok érdekes és szeretnivaló emberrel találkoztam, felolvastam az Egyetemen, egy helyi gimnáziumban, egy nemzetközi germanista konferencián, részt vettem egy irodalmi és egy filmfesztiválon, számos fesztiválon jártam, megjelent egy-egy riportom Pécsről Németországban és Ausztriában, fotóztam és írtam ebbe a blogba, és magam is rengeteg interjút adtam német és magyar nyelvű médiumoknak.

Pécs és az ösztöndíj iránt mutatkozó érdeklődés rendkívüli volt:
A ZDF és az ARD is tudósított a „Város-Írója” posztról.

Már az utazás előtt előjegyeztek két interjúidőpontot. Itt a helyszínen utoljára az Ö1-nek azelőtt az SWR3-nak és a Pécsi Rádiónak adtam interjút.
A nyomtatott sajtóban megjelent interjúkat megszámolni sem tudom, és a magyar nyelvű tudósításokra sincs rálátásom.

Ennek ellenére sok újságíró kérdezi még mindig, hogy „Pécs – mi az, és hol van egyáltalán?”
Reméljük, hogy a Kultúrfőváros egy éve után is marad itt valami.

Pécs történelme gazdag és történetekben is tobzódik.
Nagyon szép, és nagyon látványos város.
A Csipkerózsika-álmot nem ajánlom.

FENT Szecessziós Ragyogás: a Palatinus Hotel étkezője

Kék csoda

Még november közepén is valószerűtlenül kék az ég Pécsett.
A kabát kigombolva marad, tulajdonképpen a csizmához is túl meleg van még.
A fügefák egy évben háromszor érnek.
Hogy november végén itt hó lesz, azt erősen kétlem.

Pécs. Úti- és olvasókönyv

Ősz óta Pécs egészen közel van:
Az Arco Kiadó új úti és olvasókönyvével könnyen és kellemesen utazhatunk egészen a Mecsek-Hegység lábáig.

„Nem kell feltétlenül Pécsett járni, sőt tervezni sem kell az odautazást ahhoz, hogy ezt az olvasmányt élvezzük” - nyilatkozta tegnap Wilhelm Droste, a könyv kiadója a berlini Collegium Hungaricumban. A reptéri sorban állás feleslegessé vált – vagy legalábbis ezzel az antológiával kellemesebb a várakozás.

Több mint 50 szerző műve olvasható a kötetben.
A középkori püspök és költő, Janus Pannoniuson át egészen a legjelentősebb kortárs magyar és német szerzőkig szinte minden hang és téma lefedve.
Néhány szöveg tárgyilagos, de a legtöbb írás a költőiséget használja a város ’mitikus megvilágítása’ érdekében.
Mindenképpen ajánlom!

Berlini Pécs-est a CHB-ben

Beszélgetés Dalos Györggyel, Maike Wetzellel és Wilhelm Drosteval:

"Mi a közös Los Angeles és Pécs között?”
Mindkét városban lebeszéltek a biciklizésről, én mégis megtettem - de túléltem.

Pécs lényegét a tegnapi beszélgetésben biztos nem tudtuk teljességében megragadni.
Dalos György, író, moderátorként egyáltalán nem forszírozta a mindent magába foglaló kijelentéseket, sem ami engem, sem ami Wilhelm Drostét illeti.
Mindenesetre remélem, hogy sikerült kedvet csinálnunk a város közelebbi felfedezésére.

A beszélgetés, amin részt vettem a berlini Pécs-kiállítás zárásának nyitóeseménye volt.
A Pécs-antológiát Wilhelm Droste, a könyv kiadója mutatta be.

Ezután 50, Pécsről származó és Péccsel kapcsolatos idézetekkel díszített szék elárverezésére került sor.
Az aukció bevétele a Pécs-kiállítás egy kis Zágráb környéki településre szállítására szolgál.

Az este hosszú volt, de remélhetőleg nem unalmas, Open Mike-Jam-mel csengett le.

Kikiáltó Axel Halling, moderátor Dalos György: