Tegnap még délebbre utaztunk, Villányba. Először rossz vonatra szálltunk, majd jóra, és lezakatoltunk az ottani Borutcába. A „Volt egyszer egy vadnyugat” zenéjét dudorásztuk az üres, poros, délibábos utcákon, aztán leültünk a Maul-pincészet egyik árnyékos padjára. 
Malan is megette a rántott hús szeletét, desszertnek még egy kis palacsintát is kért. Majdnem olyan degeszre tömve, mint a karfiolos tekercsek, továbbgurultunk a Bormúzeumba, jó mélyre, a hűvös palackok közé.
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése