Búcsúest a Cella Septichorában

Eső szemerkélt a fejünk feletti üvegtetőre, hétfőn, amikor a Cella Septichorában a Város Írója poszt búcsúestjét tartottuk.

Az UNESCO Világörökség részét képező helyszínen olvasni új élmény volt számomra.
Évekkel ezelőtt esőkabátban ültem úszkáló hallgatóságom előtt egy termálfürdőben. Akkoriban azt gondoltam, hogy tulajdonképpen a legkülönlegesebb helyszínt már megtapasztaltam. De a római katakombákon kívül nincs a világon a pécsi ókeresztény sírkamrák gazdagon festett falaival összemérhető lelet. A Wallis-i uszodához képest a pécsi rendezvény helyszíne tényleg egyedülálló.

Winfried Smaczny, az Kelet-Európai Német Kultúrfórum elnöke külön a búcsúestemre érkezett Németországból.
Szalay Tamás, a Pécs2010-től is kedvesen beszélt, bár a búcsúzástól tartózkodott. (És igaza is van, hiszen visszatérek.)

Méhes Károly, pécsi íróval laza beszélgetést folytattunk a pécsi élményeimről. Felolvastam néhány blogbejegyzést, és fordítójuk, Szabó Nóra felolvasta egy (Pénzes Tímea fordításában megjelent) elbeszélésemet „Lou” címmel.
Örülök, hogy a rossz idő ellenére a legtöbb szék foglalt volt a Cella Septichorában.

Ha a minket körülvevő falak tudtak volna beszélni, nyilván latinul szóltak volna hozzá a beszélgetéshez. Ez a nyelve az időszaknak, amikor a kápolna és a sírkamrák épültek.
Az elkövetkezendő évszázadokban, Pécsett a legkülönbözőbb nyelveket is beszélték. Törökül, németül, bosnyákul, lengyelül, bolgárul, görögül, románul, ukránul, cigányul…

Szent István, Magyarország első királya úgy gondolta, egy város szegény, ha csak egy nyelvet beszélnek benne.
Krisztus után két évszázaddal a következő kormányzással kapcsolatos utasításokkal látta el fiát. Célzottan telepítsen idegeneket, hogy az ország kultúrája gazdagodjon.

Sajnos nincs meg az idézet szó szerint.
De elkezdem keresni.
Mert úgy tűnik ez a tanács a mai napig aktuális.
Nem árt többször az emlékezetünkbe hívni.

(Hamarosan teszek fel képeket a rendezvényről.)

Ez a kép sajnos nem Szent István szobrát mutatja, hanem Janus Pannoniusét – szintén a város egyik híres arca.

Utazás a fehérségbe

Holnap végleg elutazom.
Egyik szemem sír, másik nevet.
Örülök, hogy hazamegyek, de a búcsúzás a sok nagyszerű embertől, akit itt Pécsett megismertem, nem könnyű.

Ha Magyarországnak eszébe jutna az állampolgárság egy harmadik, szimpátián alapuló formáját létrehozni, felvenném.
A néhány itt töltött hónap miatt szívem mélyén magyarrá váltam.

Visszatérek, és addig is remélem hallok rólatok!

Elkészült az új koncertterem

Carl-Erik Norrman, az Európai Kultúrparlament elnöke, Méhes Károly, író és Seres Beáta a Pécs2010 Sajtóirodájából.

Karl-Erik Norrman, az Európai Kultúrparlament elnöke elragadtatását fejezte ki az új koncertterem akusztikájával kapcsolatban.

Ez az ítélet egy szakember szájából hangzott el, ugyanis Karl-Erik Norrman operaénekesként korábban Európa legtöbb színpadát megismerhette.
Jelenleg nem koncertezés miatt látogatott a terembe, hanem az EU-Kultúrparlament legközelebbi ülése miatt. (Link a címben)

Erre nagy valószínűséggel jövő ősszel kerül sor.

Méhes Károly, pécsi író tagja a Kultúrparlamentnek. Ő ajánlotta szülővárosát helyszín gyanánt.


A koncerttermet december elején nyitják meg hivatalosan.

Közvetlenül a szintén újonnan nyílt regionális könyvtár mellett található, az új kulturális negyed részét képezi, amely a belvárost a Zsolnay Kulturális Negyedig hosszabbítja meg.

A pécsi koncertközpont második minőségében tökéletes helyszín konferenciaközpontnak, például művészek nemzetközi gyűléseihez.

A Pécsi Filharmonikusok már kipróbálták a nagyterem akusztikáját.
Évekig nem volt saját hangversenytermük, így az akusztikát lenyűgözőnek tartották.
A termet annyira ügyesen tervezték, hogy hangzás tekintetében nincs jelentősége annak, hogy üres-e, vagy foglalt a 999 férőhely.

További próba és konferenciatermek mellett egy professzionális Hangstúdió is található az épületben.
Leginkább filmzenék felvételére, de más produkciók rögzítésére is alkalmas.

A fényviszonyok miatt a nagyteremről nem tudtam fényképet készíteni. De a www.pecs2010.hu weboldalon található egy szép.

A felső képen egy próbaterem része, a sötéten egy impresszionista benyomás látható a nagyterem fa paneljairól.

Amikor férfiak főznek

Gastro Artists-nak hívják magukat. Nem hivatásos, de szenvedélyes szakácsok alkotják a férfiakból álló főzőegyesületet.

Pénteken este 50 kiválasztott vendég számára rittyentettek egy helyi színezetű novemberi menüt.

Töpörtyű, egy fantasztikus leves nyúlból, ponty, libacomb, tökös-mákos rétes: egyik gasztro-élmény a másik után.

A szervezők borról, zenéről és különböző gasztronómiával kapcsolatos szövegekről is gondoskodtak.

(Ez a kép csak illusztráció – Németországban készült, sajnos nem fényképeztem le a pécsi kacsacombot.)

Felolvasás a magyarországi német irodalom szemináriumon

Helmut Herman Bechtel a Pécsi Egyetem Német Tanszékén tartott szemináriumán rendszerint magyarországi német szerzőket mutat be.

A „Város írója” program okán azonban kivételt tett, és meghívott engem.

A docens rendkívül hízelgő és alaposan előkészített bevezetője után egy Pécsett írt elbeszélésemet olvastam fel.
Helmut Herman Bechtel és a diákok még egy kérdéskatalógust is összeállítottak. A multikulturális társadalomtól kezdve a Gandhi Gimnáziummal kapcsolatos témákon át igyekeztem válaszokat adni.

A szeminárium hallgatóin kívül néhány cserediák is részt vett a felolvasáson.

Minden út…

…a főtérre vezet.

A főteret, de sok más parkot és teret is felújítottak a 2010-es ünnepi évre Pécsett, nemcsak a belvárosban.

Ha elég időt ülünk itt, minden pécsivel találkozhatunk.
A belváros átlátható, és minden út feltartóztathatatlanul a főtér felé tart.

Emellett a Mecsek Cukrászda csodás süteményeit is élvezhetjük itt a napon.

Elmegyek-e ma a jó hírű Thai-masszőrhöz?
Lehet, hogy megint az íróasztalom mögött gubbasztok majd.
A hátfájásom valószínű nem elég erős.

Világszerte az egyetlen roma gimnázium

A pécsi Gandhi Gimnázium a világon egyedülálló intézmény:
16 évvel ezelőtt alapították roma és nem roma származású gyerekek számára.
Jelenleg 212 diák tanul és lakik a gimnázium kollégiumában.

Örülök, hogy az iskolát bemutató tudósításom megjelenhetett a berlini Freitag és a bécsi Der Standard című lapokban.

A város szélén található kollégium látogatása során egy csapat fiatal németes tanulóval találkoztam.
Élénken számoltak be hétköznapjaikról.
Csak a roma megszólítást nem szeretik.

"Roma!"
Mikor ez a szó elhangzik, a 18 éves Krisztina úgy néz, mintha az ételét épp a vécéből halászta volna ki.
„Ez egy nagyon hülye kifejezés. Túl korrekt. Mi cigányok vagyunk, és az más.”

Egy roma származású magyar EU-képviselő kritikusan nyilatkozik a roma gimnáziummal kapcsolatban.
„Legalább 10 iskolát lehetne fenntartani a Gandhi gimnázium költségvetéséből. Ha ez az iskola nem lenne ennyire drága, talán szolgálhatna példaként, de akkor is ellenezném, mert nem integratív.”

Amikor Krisztina szembesül ezzel az állásponttal, azonnal magyar nyelvre vált. A tanárnője fordítja le kirohanását, valószínűleg sokkal visszafogottabban, mint ami valóban elhangzott: „Aki még soha nem járt itt, és fogalma sincs semmiről, az legalább fogja be a száját.”

Más diákokkal való találkozás, külföldi utak jelenleg nincsenek kilátásban.
Kriszti (14) több cserekapcsolatot és találkozót szeretne az iskolán kívül.

De hogy is állunk az áhított integrációval?
Példa a Gandhi Gimnázium, vagy szentek szigete, mérföldekre a valóságtól?

„A Gandhiban természetesen pengeélen táncolunk. Az iskola védett burokként működik. De semmiképp sem válhat egyirányú utcává. Amikor a diákok végeznek, meg kell birkózniuk azzal, hogy a társadalmi valóságba kerülnek.”

Ritter Andrea, némettanárnő tisztában van azzal, hogy a gimnázium sikerességét a kikerülő roma tanulókon mérik le.

Magyarország népességének körülbelül 7%-a roma származású.
Az érettségizők és az egyetemisták között számuk azonban 1% alatt marad.
Ezt az értéket növelni kellene.

A Gandhi Gimnázium tavalyi évfolyamból egy diák a Harvard ösztöndíjasa.
Lehet, hogy Magyarországnak egyszer roma miniszterelnöke lesz?

Erik célja szerényebb. Ő rendőr szeretne lenni.
Tanárnője közbeszól: „Nem vagy elég magas.”
A tízedikes nem hagyja magát olyan könnyen lebeszélni.

Tudja, hogy az igazi nagyság belülről fakad.
Mahatma Gandhitól tanulta.
Akinek állhatatossága és békés ellenállása végül sikerhez vezetett.
A pécsi gimnázium neve nyilván nem véletlen.

Búcsúest November 22-én

Lassan lejár pécsi tartózkodásom ideje, és egy felolvasással egybekötött beszélgetéssel búcsúzom.

Szeretettel várok mindenkit erre az alkalomra.
A búcsúest November 22-én, hétfőn lesz 18:00 órakor a Cella Septichorában, a Dóm alatt. A felolvasást német és magyar nyelven tartjuk.

A rendezvény ingyenes.

Mehet a postával

A Nagyposta Pécsett:
Kizárólag a Nagyposta teteje alatt található címer alapján elmondható a mozgalmas magyar történelem nagy része.

A szocializmusban például ez a címer teljesen eltűnt egy sarló-kalapács embléma mögött.
A címert nem távolították el, ez a felelős kézművesek ellenállásának jele.

Manapság az angyalok keresztény szimbolikája, és a Nagy Magyarország királyi címere is visszanyerte aktualitását.

A tetőt és a homlokzatot Zsolnay kerámia díszíti.

De az épület belsejét is érdemes megnézni.

Megtekinthető egy kis posta-kiállítás, egy csodálatos lépcsőház és egy fényárban úszó terem.

Búcsú a láthatáron

November 22-én 18:00 órakor rendezik az ösztöndíj búcsúestjét a Cella Septichorában.

Bár ez az időpont majdnem két hét múlva lesz, úgy tűnik, a Városháza harangjai nekem az utolsókat ütik.

Minden lépésnél igyekszem a várost, az épületeit, az illatokat, a színeket az emlékezetembe vésni.

Minden azt kiáltja: „Utoljára.”
Utoljára mászom meg a Tettyét. Utoljára vásárlok a Konzumban. Utoljára élvezem a meleg őszi napsugarakat.

Öt hónap majdnem egy fél év.
Ez idő alatt sokat írtam, sok helyet és rendezvényt néztem meg Pécsett és környékén, sok érdekes és szeretnivaló emberrel találkoztam, felolvastam az Egyetemen, egy helyi gimnáziumban, egy nemzetközi germanista konferencián, részt vettem egy irodalmi és egy filmfesztiválon, számos fesztiválon jártam, megjelent egy-egy riportom Pécsről Németországban és Ausztriában, fotóztam és írtam ebbe a blogba, és magam is rengeteg interjút adtam német és magyar nyelvű médiumoknak.

Pécs és az ösztöndíj iránt mutatkozó érdeklődés rendkívüli volt:
A ZDF és az ARD is tudósított a „Város-Írója” posztról.

Már az utazás előtt előjegyeztek két interjúidőpontot. Itt a helyszínen utoljára az Ö1-nek azelőtt az SWR3-nak és a Pécsi Rádiónak adtam interjút.
A nyomtatott sajtóban megjelent interjúkat megszámolni sem tudom, és a magyar nyelvű tudósításokra sincs rálátásom.

Ennek ellenére sok újságíró kérdezi még mindig, hogy „Pécs – mi az, és hol van egyáltalán?”
Reméljük, hogy a Kultúrfőváros egy éve után is marad itt valami.

Pécs történelme gazdag és történetekben is tobzódik.
Nagyon szép, és nagyon látványos város.
A Csipkerózsika-álmot nem ajánlom.

FENT Szecessziós Ragyogás: a Palatinus Hotel étkezője

Kék csoda

Még november közepén is valószerűtlenül kék az ég Pécsett.
A kabát kigombolva marad, tulajdonképpen a csizmához is túl meleg van még.
A fügefák egy évben háromszor érnek.
Hogy november végén itt hó lesz, azt erősen kétlem.

Pécs. Úti- és olvasókönyv

Ősz óta Pécs egészen közel van:
Az Arco Kiadó új úti és olvasókönyvével könnyen és kellemesen utazhatunk egészen a Mecsek-Hegység lábáig.

„Nem kell feltétlenül Pécsett járni, sőt tervezni sem kell az odautazást ahhoz, hogy ezt az olvasmányt élvezzük” - nyilatkozta tegnap Wilhelm Droste, a könyv kiadója a berlini Collegium Hungaricumban. A reptéri sorban állás feleslegessé vált – vagy legalábbis ezzel az antológiával kellemesebb a várakozás.

Több mint 50 szerző műve olvasható a kötetben.
A középkori püspök és költő, Janus Pannoniuson át egészen a legjelentősebb kortárs magyar és német szerzőkig szinte minden hang és téma lefedve.
Néhány szöveg tárgyilagos, de a legtöbb írás a költőiséget használja a város ’mitikus megvilágítása’ érdekében.
Mindenképpen ajánlom!

Berlini Pécs-est a CHB-ben

Beszélgetés Dalos Györggyel, Maike Wetzellel és Wilhelm Drosteval:

"Mi a közös Los Angeles és Pécs között?”
Mindkét városban lebeszéltek a biciklizésről, én mégis megtettem - de túléltem.

Pécs lényegét a tegnapi beszélgetésben biztos nem tudtuk teljességében megragadni.
Dalos György, író, moderátorként egyáltalán nem forszírozta a mindent magába foglaló kijelentéseket, sem ami engem, sem ami Wilhelm Drostét illeti.
Mindenesetre remélem, hogy sikerült kedvet csinálnunk a város közelebbi felfedezésére.

A beszélgetés, amin részt vettem a berlini Pécs-kiállítás zárásának nyitóeseménye volt.
A Pécs-antológiát Wilhelm Droste, a könyv kiadója mutatta be.

Ezután 50, Pécsről származó és Péccsel kapcsolatos idézetekkel díszített szék elárverezésére került sor.
Az aukció bevétele a Pécs-kiállítás egy kis Zágráb környéki településre szállítására szolgál.

Az este hosszú volt, de remélhetőleg nem unalmas, Open Mike-Jam-mel csengett le.

Kikiáltó Axel Halling, moderátor Dalos György:

5 templom – 50 szék – 500 szó

PÉCS-EST BERLINBEN

2010. november 5-én, pénteken 19:00 órakor ’5 templom – 50 szék – 500 szó’ Finisage a Város Írójával, könyvbemutatóval és székárverezéssel.

Collegium Hungaricum Berlin (CHB)
Dorotheenstrat. 12, 10117 Berlin
Maike Wetzel, Dalos György, Wilhelm Droste

Beszélgetés a kávéházban, a Pécs Antológia bemutatója és a művészien díszített székek elárverezése a Panorámateremben.

Berlini levelezőtársam képe néhány pécsi széket ábrázol – egy prominens helyen: a Magyar Intézet előtt, nem messze a Brandenburgi Kaputól.