Hullámfürdö

Az egyik első magyar szó, amit tanultam: Hullámfürdő.
Nagyon fontos.

Kint pancsolás van, a medencét legjobb esetben is csak széltében ússzák át, lehet lángost és palacsintát kapni.
Egy kislány tangában rohangál. Senki nem törődik ezzel a csöppséggel. Egy idősebb hölgy kéziratot korrektúráz. Egy hetven év körüli férfi rinocéroszbőrrel saját napozási rekordját igyekszik megdönteni. A gyerekek a hullámokra várnak, aztán sírnak, amikor elsodorja őket a víz.

A kreuzberg-i Hercegfürdőhöz képest a pécsi strand maga a Paradicsom. Sajnos egy főút mellett van, de a hangszórókból legalább masszívan bömböl a pop.

A pénztárnál három nő ül:
Az egyiknél fizetek, a másik adja a számlát, a harmadik pedig egy eltávolíthatatlan karszalagot ragaszt a csuklómra.

Az uszoda fedett része árnyékos, itt vízilabdások játszanak.

Pár napja végre van biciklim is, megpróbálok a városon és lankáin úrrá lenni.

Kalandvágyamat némileg csökkentik a kátyúk, és persze a hiányos helyismeretem: hogyan kerülhetem el a gyilkos főutakat?

Mindenesetre felfedeztem a Mecsek felé vezető emelkedőt, a Tettyét, és az azonos nevű éttermet is.

Az út egy szép parkon visz keresztül, egy új játszótéren át, a mészkő-barlangok mellett. Ezeket biztos megnézem valamikor.

Esti hangulat a Tettyén:

Nádor Galéria

A Nádor Szálló kávéháza, a Dzsámi mellett, a Széchenyi Téren a találkozóhely volt a pécsi művészek számára.

Konrád György, író kötődése ehhez a helyhez, a mai napig igen erős:

„Pécs vidéki város, de nagyon csinos hely. A híres kávéház ablakában ültem, néztem a főteret, és nagyon jól éreztem magam, nagyon jól tudtam ott dolgozni.”

A művészet, a politika és a társasági élet ismert személyiségeinek törzshelye az 1846-ban megnyílt luxushotel.

A homlokzatot időközben renoválták, de mielőtt az épületet újra szállóként használnák, az egykori kávéház átmenetileg galériaként és kávéházként működik (Link, fent).

Fiatal művészként ezen a prominens helyen kiállítani nagy dolog. Bóbics Diána egy a 60 művész közül, akik jelenleg a Nádor Galériában kiállítanak. Festménye a fényképen jobbra lent látható.

A Pécsi Egyetem Művészeti Kara Budapest és Sopron mellett a legjelentősebb művészképző Magyarországon.

A tanulmányok befejeztével Magyarországon a művészek helyzete elég siralmas:

Kevés az ösztöndíj. Emellett ’A művészek’, mint szociális osztály Magyarországon egyáltalán nem létezik.

Bóbics Diána Münchenben is tanult, és úgy látja, hogy Magyarországon összességében nehezebb a művészeti piacon megnyilvánulni, mint Németországban. A vásárlók száma igen alacsony, és a jelentős galériák Budapesten vannak.

Az új magyar kormány a sportot támogatja, de a művészetre ez úgy tűnik, egyáltalán nem terjed ki a figyelme.

A 2010-es év kiállítási lehetőségek mellett több pályázati kiírást is kínál az új generáció számára. Egy teljesen új díj például a nyilvános terekkel kapcsolatos Vasarely-díj, amelyet a jövő hét végén osztanak ki.

Id. Dárdai Pál

Két Dárdai Pál is van:
Az ifjabb, 1996 óta a Hertha BSC középcsatáraként cselez, az idősebb pedig saját sikeres focistakarrierje után a Pécs U20-as edzője.

Egy valami közös bennük: mindketten szeretik a focit és Pécset.
Részlet egy Ifj. Dárdai Pállal készült interjúból:

"Hogyan jellemezné a szülővárosát, Pécset?”
„Pécs egyetemi város, és nagyon szép. Nyáron mindig nagyon jó a hangulat, sok a napsütés. Tulajdonképpen csak egy jó focicsapat hiányzik, de ez is lesz hamarosan. (…)”

A pécsi PMFC pályán találkoztunk Id. Dárdai Pállal, aki a fenti autogramkártyát nyomta a kezünkbe.

Id. Dárdai Pál fia közös vadászatokról és disznóölésekről áradozik:
„Hajnali ötkor keltünk, lelőttük a malacot, aztán hajrá. Pörzsölés, gyomor eltávolítás,
bevinni a fél disznót a házba, majd gépek segítségével szalámit, meg ilyeneket csinálni.”

Az apa inkább stoplikról és kapufákról beszél, mint disznóságokról. Csak amikor Lothar Matthäus jön szóba, bújik ki egy kicsit a bőréből: „Nagyon jó játékos – de edzőként a magyar csapatban elég nagy káoszt okozott.”

URBAN RABBITS Show

Lenyűgöző!
Akinek lehetősége van, mindenképp nézze meg ezt a Show-t.

A fent belinkelt videón csak kevéssé látszik, mennyi báj, vicc, akrobatikus és színészi tudás szorult a francia cirkusziskola végzős növendékeibe. Az URBAN RABBITS homályos címet viselő előadást Schilling Árpád (Krétakör) rendezte.

Kétórányi lélegzetelállító élmény.

5. Kikinda Short (Story Festival)

Bilder: Edi Matic

Július elején Pécstől nem messze egy magyar nevű településen, Kikindán jártam, amely ma Szerbiában található.

Ahogy Pécsett, itt is ország és kulturális határok keresztezik egymást, (Románia mindjárt Kikinda mellett van) ezenkívül egyszer egy évben írók is találkoznak itt.

Kikinda büszkesége egy mamut(csontváz), és öt éve rendeznek egy irodalmi fesztivál is, amelyre a világ minden tájáról meghívnak írókat.

Magyarországról Bencsik Orsolya, Kis László és Orcsik Roland vett részt a programon. A többiek Dániából, Bosznia-Hercegovinából, Hollandiából, Bulgáriából, Görögországból, Macedóniából, Romániából, Horvátországból, Spanyolországból, Nagy Britanniából, Kanadából stb. érkeztek.

Nagy vigadalom volt ez az egész – vicces és laza. Kényeskedésről szó sem lehet. Az érdeklődés jelentős: fél Kikinda ránk figyelt.

Viccelődés és „tovaszálló” felolvasások közepette (Lewis Croft „lebegő szűzlányként” lépett fel) valószínű nem én voltam az egyetlen, aki először kapott meghívást Szerbiába erre a fesztiválra.

Számomra „Szerbia” évtizedek óta szinte kizárólag a Jugoszláviai háborúkkal, és azok következményeivel azonos. A sok szerb húsételen kívül, amiktől teljesen elteltem, egyvalamit biztosan hazaviszek, ez pedig egy benyomás az „új Szerbiáról”, jóféle nyers humoráról: oda csap, ahol épp fáj, ereje mégsem megsemmisítő.

Cirkusz és Utcaszínház Fesztivál

Cirkusz van a városban.
Argentinok repkednek az égen, egy német Rilkét szaval zsonglőrködés közben, francia cirkusznövendékek hátraszaltóznak sanzonok közben... Lépten-nyomon izmok feszülnek.
Holnap is kiülünk ide a főtérre. Kíváncsian várjuk, Lengyelország mit hoz ki Don Quijote történetéből.

Villány

Tegnap még délebbre utaztunk, Villányba. Először rossz vonatra szálltunk, majd jóra, és lezakatoltunk az ottani Borutcába. A „Volt egyszer egy vadnyugat” zenéjét dudorásztuk az üres, poros, délibábos utcákon, aztán leültünk a Maul-pincészet egyik árnyékos padjára.

Malan is megette a rántott hús szeletét, desszertnek még egy kis palacsintát is kért. Majdnem olyan degeszre tömve, mint a karfiolos tekercsek, továbbgurultunk a Bormúzeumba, jó mélyre, a hűvös palackok közé.

Történetek Pécsről és környékéről

A történetek, amelyeket az ösztöndíjas itt tartózkodás alatt gyűjteni szeretnék Pécsről és környékéről, elsősorban emberekkel kapcsolatosak. Életútjuk, élményeik, benyomásaik érdekelnek. Épp ezért a legkülönbözőbb és a legellentmondásosabb karaktereket és adalékokat keresem, egy Pécs-kaleidoszkóp megteremtéséhez.

A pécsi emberek érdekelnek, történelmük és történeteik.

Kutatásaim főbb vonalait ebben a blogban is közlöm majd.

Irodalmi toplista

Egy másik Müller is gyakran szerepel a magyarok irodalmi toplistáján:
Müller Péter, fantasy-szerző
További örökzöld: Paolo Coelho

Herta Müller & 007

Most jelent meg Herta Müller, romániai német, Nobel-díjas írónő ’Atemschaukel’ („Róka volt a vadász”) című regényének magyar fordítása.


Az Széchenyi téri Alexandra könyvesbolt kirakatában Herta Müller a következő úr mellé került:

A tematikus kapcsolatot (kémkedés? határátlépés?) még kereshetjük egy darabig…

Sírkamrák

Városnézés Szalay Tamással, a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa Program kulturális igazgatójával, Winfried Smacznyval a Kelet-európai Német Kultúrfórum (Deutsches Kulturforum östliches Europa) elnökével és feleségével.

ZDF „Heute in Europa” (Ma, Európában) – 2010. július 22. 16:00

A ZDF félórás műsora „Heute in Europa” (Ma, Európában) címmel július 22-én, csütörtökön Európa egyik Kulturális Fővárosa, Pécs körül forog. A műsor két interjúblokkja közül az egyik (Pécs város írója minőségemben) velem készült. Az adás 22-én, kb. 17:00 órától letölthető a ZDF médiatárából.

A műsor linkje a bejegyzés címe alatt rejtőzködik – Klikk a címre.

2010. július 14. – Sajtókonferencia

Szerdán rendezték meg „A város írója”- ösztöndíjjal kapcsolatos sajtókonferenciát a pécsi Művészetek és Irodalom Házában. A hőség és a konkurens programok ellenére a jelenlévő újságírók mindegyike tett fel legalább egy kérdést. A rendezvény után még a Magyar Televízió is készített egy interjút velem. (sugárzási időpont bizonytalan) Szalay Tamás, a Pécs2010 Program kulturális igazgatója, és Winfried Smaczny, a Kelet-európai Német Kultúrfórum (Deutsches Kulturforum Östliches Europa) elnöke üdvözöltek a városban, és elmondták, milyen reményeket fűznek a posztomhoz. (A továbbiakban itt közlöm majd a könyvvel kapcsolatos fejleményeket.)

Széchenyi tér

Egyébként így néz ki Pécs főtere, a Széchenyi tér. Ha épp nem áll ott egy-egy színpad az EKF-év programjai számára.
Jelenleg Pécs teljes belvárosa autómentes.

Sikamlós, fülledt, robbanékony

A főtér történelmi hőmérője már délelőtt 10-kor +35 fokot mutat, árnyékban.

Többen feltételezik, hogy Pécs város neve a horvát sütő szóból ered – nagyon jól értem.
Ez a város izzik, forrong, izzad.
Még most, éjjel 10-kor sem érezni semmi enyhülést.
Csak a szúnyogok élednek fel.

Sötét van és nyugalom. A környéken tapicskolok papucsban, és olyan öltözetben, amiben, Berlinben az ottani illem és erkölcs miatt ki nem lépnék az utcára.

A mobilom az előretárcsázott segélykérő számmal néhány lépés után csaknem kicsusszan az ujjaim közül.

A változatosság kedvéért az utcasarok másik oldalán fordulok be, és egy fiatalok számára létesített játszótéren találom magam. Homokon reggae-re táncolnak, átmeneti, összetákolt kunyhók és tornyok alatt. Annyira békésnek és vidámnak tűnik ez az egész itt. Egy lányon sort van, és semmi más. Hacsak nem a mellén az a két háromszög ruhadarabnak számít. Ennek ellenére vadul táncol. Senki nem nyúl hozzá. A fiúk a bárpultot támasztják. Egy nő a járdán ül, majdnem teljes sötétségben. A laptopján gépel. Városíró-partizánt sejtek. Orvlövész. Vajon mit írhat?

„Pécs, a látványos. Pécs, a kényelmes város. Csinos. Hihetetlenül csinos, és ápolt. Ezt a bókot elutasítani, egyszerűen helytelen lenne. A vérnyomásom csökken, a lábam tovább vinne, tartaná a katonás tempót, még nem szoktam hozzá az andalgáshoz.”

Muszáj. Tényleg muszáj. Ez így nem megy. Szeretnék, és szabad is. A Foci VB fináléjáról fogok írni. De hát ez már a tavalyi hó – jó is lenne ebben a hőségben. A jég menti meg az ereimet a robbanástól. A gyerekek a műgejzíreken játszanak. Nem Piroskáról álmodom.

Egyedül a kínaiak közt

Egy szál magam az Apolló Mozi rekkenő hőségében:
A „She, a Chinese” című filmet a mozi feliratos angol filmként hirdette meg. Vettem egy jegyet, beültem az üres terem közepére, pont a dohányzóasztal elé.
Elkezdődött a film – és a szó legszorosabb értelmében értettem a kínaiul.

A fiatal Li Mei története Kínában kezdődött, magyar felirattal.
Hát igen – mindennek ellenére ki merem jelenteni, hogy mindent értettem.

A cselekmény banális, a film mégis kellemes.
Meghatott ez az ősrégi történet: a törékeny lányka áthidalhatatlan akadályokon keresztül mégiscsak elvergődik Kínából Londonba.

Viszont a „Time Out” filmajánlójában az áll, hogy a film bizonyítéka a „The general untrustworthiness of man”-nek (amely alatt én itt most a férfiak általános romlottságát értem). Ez pedig szemenszedett hazugság. Amúgy VAKON hiszek a Time Out, Pécs magazinnak.

Focikirály

Egy kis finálé: Németország-Uruguay játszik a harmadik helyért a Foci VB-n, Dél-Afrikában.

Helyszín: Pécs, Széchenyi tér, a Koffein kávéház terasza
Résztvevők: két német pár, két hímnemű Uruguay-fan, több hajléktalan, szomszédok, pincér, a város írója, egy epres limonádé, egy LCD-képernyő

Elsőként a limonádé végzi.
A jeget piszkálom, rágom a szívószálat.
A két Uruguay-fan húsz helyett ordít, sóhajtozik, üvölt, míg a németek (magamat is a kisebbséghez számítva) némán ülnek.

Egy hajléktalan, „Natur pur” feliratos szatyrokkal egy pálmacserépnek dől a kávéház előtt. Idegesen igazgatja a joggingnadrágját. Hamarosan társa érkezik. Szomszédjaink a szökőkút szélén ücsörögnek.

Az egyetlen „foglalt” tábla a pont a képernyő előtti asztalon díszeleg. Valószínű az egyik német pár rezerválta mindjárt a spanyol meccs után.

Dél-Afrikában szakad az eső. A játékosok testére tapad a trikó.

Pécsett kendővel borítom a vállam.
Egy hónappal ezelőtt egy másik kultúrfővárosban, Isztambulban kaptam. Most újra egy dzsámi van a szemem előtt. A törökök 1543-ban foglalták el Pécset és itt is maradtak 143 évig. A főtéren egy időközben átszentelt Dzsámit hagytak maguk után.

De hagyjuk most egy kicsit a törököket – itt jön Diego Forlan, de a németek visszavágnak.

„Mi történik a 875 millió vuvuzelával, ha a meccset holnap lefújják? Bezúzzák őket és Playmobil figurákat gyártanak belőlük? Lelményes polgári muzsikusok megtartják őket és pánsíp triókkal együtt Free-Jazz-Orchester-ként lépnek majd fel a berlini Kudamm-ban?”- Mindezt joggal kérdezi a „11 Freunde” (11 barát) focimagazin kommentátora.

Az uruguay-i csapat elkeseredetten harcol. A németek Lahm nélkül bénák.

A vége pedig ennek ellenére 3:2 a németek javára.

A város-író lakástól nem messze, Pécsett is tűzijátékok durrognak. Száműzöttek, magyarországi németek, vagy németek gyújtották meg őket? Rejtély.

Meghívó sajtókonferenciára

Helyszín
Művészetek és Irodalom Háza, Pécs Széchenyi tér 7-8.
www.pmh.hu

Időpont
2010. július 14. (szerda) 11:00 óra

Résztvevők
Maike Wetzel – Pécs2010 ’A város írója’
Winfried Smaczny – A Kelet-európai Német Kultúrfórum (Deutschen Kulturforums östliches Europa) elnöke
Szalay Tamás – A Pécs2010 Kultúra Fővárosa program kulturális igazgatója

Igény esetén német és magyar nyelvű tolmácsolás lesz.

Pécs város írója 2010-ben: Maike Wetzel

A Kelet-európai Német Kultúrfórum ’A város írója’ ösztöndíját 2010-ben Pécs, Európa Kulturális Fővárosa kapja.

Maike Wetzel öthónapos ösztöndíjas tartózkodását júliusban kezdi meg.

’A város írója’ ösztöndíj célja Németország, és a szomszédos közép- és kelet-európai régiók németek lakta területeinek közös kulturális hagyatékát széles körben megismertetni, továbbá fontos vállalása a kölcsönös megértés és a kultúrák közötti párbeszéd elősegítése. Vándorösztöndíjként Kelet-Európa kiemelkedő helységeiben telepedik meg. A díjat 2009-ben Danzig városával együttműködésben osztották ki.

2010-ben ’A város írója’ ösztöndíjat az Európa Kulturális Fővárosa program keretein belül, a dél-magyarországi Pécs kapja. A havi ösztöndíjon felül az ösztöndíjas a Pécs2010 Menedzsmentközponttal együttműködésben öt hónapig (2010. július-november) ingyenes szálláslehetőségben részesül.

Maike Wetzel pécsi tartózkodása alatt internetes naplót vezet, és az itteni eseményekkel kapcsolatos tapasztalatait osztja meg az olvasókkal. A blog magyar nyelvű fordítása tervben van.

Maike Wetzel írónő, tanulmányait a Müncheni Filmfőiskolán és Angliában végezte. Elbeszéléseket publikál, valamint forgatókönyvíróként és újságíróként is dolgozik. Írásait több idegen nyelvre lefordították, nemrég magyar és horvát nyelvre is. Maike Wetzel számos irodalmi díjban és ösztöndíjban részesült.

Sajtókapcsolat
Kelet-európai Német Kultúrfórum
Dr. Harald Roth
E-Mail: roth[at]kulturforum.info

Az ösztöndíjat adja
• Kelet-európai Német Kultúrfórum
www.kulturforum.info
• Pécs2010 Menedzsmentközpont
www.pecs2010.hu