Hullámfürdö

Az egyik első magyar szó, amit tanultam: Hullámfürdő.
Nagyon fontos.

Kint pancsolás van, a medencét legjobb esetben is csak széltében ússzák át, lehet lángost és palacsintát kapni.
Egy kislány tangában rohangál. Senki nem törődik ezzel a csöppséggel. Egy idősebb hölgy kéziratot korrektúráz. Egy hetven év körüli férfi rinocéroszbőrrel saját napozási rekordját igyekszik megdönteni. A gyerekek a hullámokra várnak, aztán sírnak, amikor elsodorja őket a víz.

A kreuzberg-i Hercegfürdőhöz képest a pécsi strand maga a Paradicsom. Sajnos egy főút mellett van, de a hangszórókból legalább masszívan bömböl a pop.

A pénztárnál három nő ül:
Az egyiknél fizetek, a másik adja a számlát, a harmadik pedig egy eltávolíthatatlan karszalagot ragaszt a csuklómra.

Az uszoda fedett része árnyékos, itt vízilabdások játszanak.

Pár napja végre van biciklim is, megpróbálok a városon és lankáin úrrá lenni.

Kalandvágyamat némileg csökkentik a kátyúk, és persze a hiányos helyismeretem: hogyan kerülhetem el a gyilkos főutakat?

Mindenesetre felfedeztem a Mecsek felé vezető emelkedőt, a Tettyét, és az azonos nevű éttermet is.

Az út egy szép parkon visz keresztül, egy új játszótéren át, a mészkő-barlangok mellett. Ezeket biztos megnézem valamikor.

Esti hangulat a Tettyén: