Az egyik első magyar szó, amit tanultam: Hullámfürdő.
Nagyon fontos.
Kint pancsolás van, a medencét legjobb esetben is csak széltében ússzák át, lehet lángost és palacsintát kapni.
Egy kislány tangában rohangál. Senki nem törődik ezzel a csöppséggel. Egy idősebb hölgy kéziratot korrektúráz. Egy hetven év körüli férfi rinocéroszbőrrel saját napozási rekordját igyekszik megdönteni. A gyerekek a hullámokra várnak, aztán sírnak, amikor elsodorja őket a víz.
A kreuzberg-i Hercegfürdőhöz képest a pécsi strand maga a Paradicsom. Sajnos egy főút mellett van, de a hangszórókból legalább masszívan bömböl a pop.
A pénztárnál három nő ül:
Az egyiknél fizetek, a másik adja a számlát, a harmadik pedig egy eltávolíthatatlan karszalagot ragaszt a csuklómra.
Az uszoda fedett része árnyékos, itt vízilabdások játszanak.
Pár napja végre van biciklim is, megpróbálok a városon és lankáin úrrá lenni.
Kalandvágyamat némileg csökkentik a kátyúk, és persze a hiányos helyismeretem: hogyan kerülhetem el a gyilkos főutakat?
Mindenesetre felfedeztem a Mecsek felé vezető emelkedőt, a Tettyét, és az azonos nevű éttermet is.
Az út egy szép parkon visz keresztül, egy új játszótéren át, a mészkő-barlangok mellett. Ezeket biztos megnézem valamikor.
Esti hangulat a Tettyén:
Bejegyzések
