Bilder: Edi Matic
Július elején Pécstől nem messze egy magyar nevű településen, Kikindán jártam, amely ma Szerbiában található.
Ahogy Pécsett, itt is ország és kulturális határok keresztezik egymást, (Románia mindjárt Kikinda mellett van) ezenkívül egyszer egy évben írók is találkoznak itt.
Kikinda büszkesége egy mamut(csontváz), és öt éve rendeznek egy irodalmi fesztivál is, amelyre a világ minden tájáról meghívnak írókat.
Magyarországról Bencsik Orsolya, Kis László és Orcsik Roland vett részt a programon. A többiek Dániából, Bosznia-Hercegovinából, Hollandiából, Bulgáriából, Görögországból, Macedóniából, Romániából, Horvátországból, Spanyolországból, Nagy Britanniából, Kanadából stb. érkeztek.
Nagy vigadalom volt ez az egész – vicces és laza. Kényeskedésről szó sem lehet. Az érdeklődés jelentős: fél Kikinda ránk figyelt.
Viccelődés és „tovaszálló” felolvasások közepette (Lewis Croft „lebegő szűzlányként” lépett fel) valószínű nem én voltam az egyetlen, aki először kapott meghívást Szerbiába erre a fesztiválra.
Számomra „Szerbia” évtizedek óta szinte kizárólag a Jugoszláviai háborúkkal, és azok következményeivel azonos. A sok szerb húsételen kívül, amiktől teljesen elteltem, egyvalamit biztosan hazaviszek, ez pedig egy benyomás az „új Szerbiáról”, jóféle nyers humoráról: oda csap, ahol épp fáj, ereje mégsem megsemmisítő.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kikinda. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kikinda. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. július 23., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)