November 22-én 18:00 órakor rendezik az ösztöndíj búcsúestjét a Cella Septichorában. Bár ez az időpont majdnem két hét múlva lesz, úgy tűnik, a Városháza harangjai nekem az utolsókat ütik.
Minden lépésnél igyekszem a várost, az épületeit, az illatokat, a színeket az emlékezetembe vésni.
Minden azt kiáltja: „Utoljára.”
Utoljára mászom meg a Tettyét. Utoljára vásárlok a Konzumban. Utoljára élvezem a meleg őszi napsugarakat.
Öt hónap majdnem egy fél év.
Ez idő alatt sokat írtam, sok helyet és rendezvényt néztem meg Pécsett és környékén, sok érdekes és szeretnivaló emberrel találkoztam, felolvastam az Egyetemen, egy helyi gimnáziumban, egy nemzetközi germanista konferencián, részt vettem egy irodalmi és egy filmfesztiválon, számos fesztiválon jártam, megjelent egy-egy riportom Pécsről Németországban és Ausztriában, fotóztam és írtam ebbe a blogba, és magam is rengeteg interjút adtam német és magyar nyelvű médiumoknak.
Pécs és az ösztöndíj iránt mutatkozó érdeklődés rendkívüli volt:
A ZDF és az ARD is tudósított a „Város-Írója” posztról.
Már az utazás előtt előjegyeztek két interjúidőpontot. Itt a helyszínen utoljára az Ö1-nek azelőtt az SWR3-nak és a Pécsi Rádiónak adtam interjút.
A nyomtatott sajtóban megjelent interjúkat megszámolni sem tudom, és a magyar nyelvű tudósításokra sincs rálátásom.
Ennek ellenére sok újságíró kérdezi még mindig, hogy „Pécs – mi az, és hol van egyáltalán?”Reméljük, hogy a Kultúrfőváros egy éve után is marad itt valami.
Pécs történelme gazdag és történetekben is tobzódik.
Nagyon szép, és nagyon látványos város.
A Csipkerózsika-álmot nem ajánlom.
FENT Szecessziós Ragyogás: a Palatinus Hotel étkezője
Bejegyzések
