2010. november 26., péntek

Búcsúest a Cella Septichorában

Eső szemerkélt a fejünk feletti üvegtetőre, hétfőn, amikor a Cella Septichorában a Város Írója poszt búcsúestjét tartottuk.

Az UNESCO Világörökség részét képező helyszínen olvasni új élmény volt számomra.
Évekkel ezelőtt esőkabátban ültem úszkáló hallgatóságom előtt egy termálfürdőben. Akkoriban azt gondoltam, hogy tulajdonképpen a legkülönlegesebb helyszínt már megtapasztaltam. De a római katakombákon kívül nincs a világon a pécsi ókeresztény sírkamrák gazdagon festett falaival összemérhető lelet. A Wallis-i uszodához képest a pécsi rendezvény helyszíne tényleg egyedülálló.

Winfried Smaczny, az Kelet-Európai Német Kultúrfórum elnöke külön a búcsúestemre érkezett Németországból.
Szalay Tamás, a Pécs2010-től is kedvesen beszélt, bár a búcsúzástól tartózkodott. (És igaza is van, hiszen visszatérek.)

Méhes Károly, pécsi íróval laza beszélgetést folytattunk a pécsi élményeimről. Felolvastam néhány blogbejegyzést, és fordítójuk, Szabó Nóra felolvasta egy (Pénzes Tímea fordításában megjelent) elbeszélésemet „Lou” címmel.
Örülök, hogy a rossz idő ellenére a legtöbb szék foglalt volt a Cella Septichorában.

Ha a minket körülvevő falak tudtak volna beszélni, nyilván latinul szóltak volna hozzá a beszélgetéshez. Ez a nyelve az időszaknak, amikor a kápolna és a sírkamrák épültek.
Az elkövetkezendő évszázadokban, Pécsett a legkülönbözőbb nyelveket is beszélték. Törökül, németül, bosnyákul, lengyelül, bolgárul, görögül, románul, ukránul, cigányul…

Szent István, Magyarország első királya úgy gondolta, egy város szegény, ha csak egy nyelvet beszélnek benne.
Krisztus után két évszázaddal a következő kormányzással kapcsolatos utasításokkal látta el fiát. Célzottan telepítsen idegeneket, hogy az ország kultúrája gazdagodjon.

Sajnos nincs meg az idézet szó szerint.
De elkezdem keresni.
Mert úgy tűnik ez a tanács a mai napig aktuális.
Nem árt többször az emlékezetünkbe hívni.

(Hamarosan teszek fel képeket a rendezvényről.)

Ez a kép sajnos nem Szent István szobrát mutatja, hanem Janus Pannoniusét – szintén a város egyik híres arca.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése