Szavak a szélben

„Néha teljesen világos, hogy az írás semmi, ha nem mindent egyesítő, illékony beszéd a szélben.”
Marguerite Duras fogalmazott így.

Az írás számomra azt jelenti, hogy az ember kiszolgáltatja magát az üres papír bizonytalanságának.

Tulajdonképpen minden fogalom mentőöv, amely lehúz a vízbe.

Ha a szótenger átveszi az irányítást, ha a szavak sodornak, mint a hullámok, ez az örömteli állapot, amelyről sok író beszél, és vágyakozik utána.

Az állapot, amikor nem ők maguk irányítanak, hanem nyilvánvalóan valami más, valami magasabb rendű erő nyilvánul meg rajtuk keresztül.

Nem hajlok különösebben a metafizika felé, de vannak területek – és az írás számomra ide tartozik – amelyek elemelnek, amelyek megsejtetik velünk, hogy a körömvágáson és az villanyszámlán túl létezik egy valóság. Ami számít.