HattyúHáz

A teljesség kedvéért itt van még egy kép a galéria másik bejáratáról is a Király utcában. – A termek az első emeleten találhatóak.

Ígéret Földje

Kortárs Szerb Fotográfia, kiállítás megnyitó a Vasváry Szalonban.

Bejárat a galériába a Király utca felől:
Bár már többször is jártam a Király utcai galériában, ma megint tűnődve álltam a homlokzat előtt: Hol is van a bejárat?
Aztán persze megtaláltam, hol kell bemenni és megnéztem a fiatal szerb fotósok saját hazájukról készült munkáit.
Van itt néhány érdekes sorozat – például Ivan Petrovic különböző országokban készített formailag nagyon szigorú beállításai, vagy Ana Adamovic játékos, kukucskálós, torzított Balkán-képei.

Erről a megnyitóról most nem csak hallomásból tudtam, hanem a Pécs2010 weboldalán találtam rá.
De ha valami más eseményt keresek a weboldalon, legtöbbször nincs eredmény, és valóság persze mást mutat.
Épp ezért kezdtem el programajánlót vezetni a blogomon. Mint nem helyi lakos, személyes tippek nélkül sokszor egyáltalán nem tudnám, hogy épp mi zajlik Pécsett.
Remélem, az ajánlóim segítenek az angolul és németül alig meghirdetett eseményeket megtalálni.

Világszám

A szocializmusban Pécs „az édes száműzetés” helyszínének számított, mentsvár volt a kegyvesztett budapesti művészek számára.
Akkoriban itt gazdag és élénk kulturális élet pezsgett, a zene, az irodalom, és a művészet egyéb területein is.

Manapság a budapestiek az orrukat húzzák, különösen most a Kulturális Főváros évében.
„Minden nagyon szép és jó – de nincs hiány a világszámokban?”
Ezt a kérdést nemcsak külföldiek teszik fel gyakran, hanem magyarok is.
Vidékről van szó.

Mindemellett persze igazi gyöngyszemek is akadnak a programban.
Aki Takase az egyik.
A japán free-jazz zenész évtizedek óta él Berlinben.
Már régen találkoznom kellett volna vele, mégis itt Pécsett hallgattam meg egyik koncertjét.

A pénteki koncert világszám volt.
Egy helyi erővel, Gadó Gábor gitárossal lépette fel, és adott egy áradóan energikus és a szó pozitív értelmében véve megdöbbentő koncertet.
A rendezvényre a „JAZZHÍD Eszék-Újvidék-Pécs” programon belül került sor.
A Jazzfesztivál a három városon keresztül köti össze Horvátországot, Szerbiát és Magyarországot.

Biztosan sokak megijednek saját bátorságuktól, miután megvették a jegyet egy free-jazz koncertre.
Baljós előérzet uralkodott el rajtam is, amikor az Uránia Mozi előterében a beállást hallgattam.
Aki Takase zenéje a dallamot már kialakulása előtt megtöri.
Időnként jelentkezik valami harmónia-fuvallat, de játékára leginkább a disszonancia, töredékesség, vadság és diszharmónia jellemző. Háttérzenének nem tudnám elképzelni, és felvételként számomra biztosan nem működne.

De az este Gadó Gáborral és a kivételes zongoristával a Bösendorfer mögött, igazi élvezet volt.

A rövid előkészület ellenére jól működött a két zenész közös játéka. Ketten egyensúlyoztak a lapos élvezet és a tiszta zaj között meghúzódó sávon, és a zuhanást mindkét irányban sikerült elkerülni.
A folytatásban egy szerb csapat, a Mayoke Group játszott, a szférikus szintetizátorhangokkal megtámogatott Ethno-Jazzrock betöltötte a mozi termet.

*****************************************************************
Takase és Gadó koncertje koronázott meg egy sűrű napot: a magyar cukrászkultúrát teszteltem a Magda Cukrászdában, egy rövid látogatás erejéig Nicolas Frize zeneszerző Kossuth térre rendezett gyerekdal happeningjét látogattam meg, valamint Manfred Karsch festőművész kiállításának megnyitóján is részt vettem.

Mal mir den Krieg

Az In Between művészeti projekt a belváros szűk határait szeretné kibővíteni.
„Kár, hogy sem a turisták, sem mások nem merészkednek ki a központból.”- magyarázza Christian Gracza, kurátor, és Robert Bosch kulturális manager. Épp ezért a műalkotások hat, a város különböző pontjain található helyszínekre kerültek. A buszpályaudvartól, a huszonöt emeletesen át, a kertvárosig.

A kurátor röviden bemutatta az Uránvárosban kiállított alkotók munkáit a „Review within Review” irodalmi fesztivál résztvevőinek.

Pintér Gábor festő tárgyábrázolásait Gracza tudatosan választotta, a pécsi túlnyomórészt absztrakt festészet ellenpólusaként.

Déry Konstantin és kollégája Allan Siegle meghívása is elsősorban a művészi minőség alapján történt. De érdekesnek találta a Lipcsében végzett magyar művész önéletrajzi határjárásait is.

A kör Johannes Tieplemannal zárul, aki önmagát „a Lipcsei iskola utolsó generációjának képviselője”-ként definiálja. A Lipcsei iskolával bezárul az új irányultság – tavaly óta már nincs klasszikus festőképzés, csak absztrakt festészetet tanítanak.

Héctor Solari videóművész Montevideoból. Kötődése Pécshez igen közvetlen, hiszen ő alapította a Victor Vasarely díjat, amelyet Pécsett ez évben adtak ki először. Filmjeiben több mint tíz éve saját, valamint az afganisztáni érintettek háborús élményeinek feldolgozásával foglalkozik.

Ami a kortárs magyar fényképészetet illeti, Gracza Fabricius Anna munkáit találja a legjobb dokumentumoknak. A kiállított viedómunka irodai dolgozók nem épp tipikusnak mondható, élelmiszerekkel való foglalatosságát ábrázolja. Az irodisták és a kukoricacsutkák közti kontrasztot a bevágott beszédtöredékek még inkább kiemelik.

Palatinus Dóra Pécsről származik. Mini-apokalipsziseiről már az első IN BETWEEN bejegyzésem alkalmával írtam.

Katia Kameli, francia-algériai művésznő kontemplatív videómunkáival bemutatja „milyen lesz Pécs 2011-ben”: csak a kamera és a szél suhan a város háztetői felett.

A kiállítótermet csak október 7-éig, a kiállítás végéig bocsátották rendelkezésre. Gracza szerint a nagyformátumú festészet és a nagyméretű objektumok számára ismét helyhiány jelentkezik Pécsett.


Kurátor: Christian Gracza (balra)

Kincsek a padláson

„Figyelj csak, találtam egy pár fotót a padláson. A nagyapáméi voltak. És azt hiszem elég erősek.”

Dr. Szász János fényképészeti örökségének története olyan, mint egy tündérmese. Jogász végzettséggel nem helyezkedhetett el a háború után, ezért idegenvezetőként dolgozott Pécsett – és több mint 25 éven keresztül fényképezett.

Képei életében nem jutottak nyilvánossághoz. Amikor az unokája a padlást takarította, több mint 3000 fotót talált, a képek mély benyomást tettek rá.
Beszélt Christian Gracza Robert Bosch kulturális menedzserrel, aki egy szempillantás alatt bevetette magát az elfelejtett fényképek érdekében.

Szász alkotásait 2009-ben a Stuttgarti Fotószalon rendezvény keretein belül mutatták be.
Ezt egy londoni és egy bécsi kiállítás követte. („Az ismeretlen mester”, 2010 április)

Gracza saját kiállítás projektje az IN BETWEEN keretein belül most négy Szász mű tekinthető meg az Uránvárosban.
A kiállítás október 7-éig látogatható a Mecsekérc Zrt. kiállítótermében.

A többi négy az egész városban elterjedő kiállítótereket is megtöltik kortárs művészettel.

A fekete-fehér fotók a pécsi életet dokumentálják az 50-es, 60-as években.
Stílusukban a képek lépést tartanak a híres magyar fotósokkal, mint Brassai, Kertész, Moholy-Nagy vagy Henri Cartier-Bresson. (A címre klikkelve egy weboldal nyílik meg jobb képekkel, mint az enyéim itt.)

Költészet közelebbről

A költők Pécsett, egymásnak adogatják a kilincset.

Épp csak hazautazott az „Európai Határvidékek” projekt 14 fős delegációja, már kezdődik is a következő találkozó szerzők számára.

Tegnap indult a „Review within Review”.

A nemzetközi Irodalmi Fesztiválra több mint 20 szerző, fordító, kritikus, esszéista gyűlt össze Szlovéniából, a Cseh Köztársaságból, Magyarországról és Romániából. Öt napig saját és idegen szövegekről cserélik ki gondolataikat, valamint felolvasások és kiállítások során mutatkoznak be a nyilvánosságnak is.

A csapat ma nézte meg az IN BETWEEN projekt kiállítását Uránvárosban.

Martin Skýpala, cseh költő két verset adott elő.
Én rövid, relatíve spontán létrejött irodalmi vázlatokat olvastam fel Dr. Szász János fotóihoz.

Délután nemcsak a Látó, magyar nyelvű, román irodalmi folyóiratot mutatták be, hanem a fesztivál résztvevői két már nem élő költő, Hamvas Béla és Edvard Kocbek (SLO) munkásságával foglalkoztak.

Hamvas Béla Németországban csaknem ismeretlen, ez elég komoly mulasztás, erősítette meg Janko Rozic, Gaál Gabriella és Andrej Bozic is.

Hamvas Bélától németül eddig csak a „Bor filozófiája”, két karcsú esszékötet, a „Silentium” és a „Fák” olvasható, és egy esszékötet, a szerző különböző korszakaiból származó írásaival ”Kierkekaard Szicíliában” címmel, amelyet a berlini Matthes & Seitz kiadó jelentetett meg. Az esszé, „Direkt morál és rossz lelkiismeret” Altorjay Gábor fordításában jelent meg „Nem élhetsz úgy, mint a csillagok” címmel a „Flur” című magazinban, 2006-ban.

Ugyanilyen lelkesen nyilatkoztak a szlovénok Edvard Kocbek költőről, akinek elméleti írásai is jelentek meg. Janko Rozic szerint leginkább a szerző költészetében jelenik meg a rendkívül eredeti és emberi beállítottsága.
Németül csak az „Irodalom és bevetés” című műve olvasató.

Pécs a tengernél van

in between: köztéri művészeti kiállítás

Videók, Installációk, festészet, fényképészet Uránvárosban



Pécs a tengernél van.
A magasház romjai előtt szélerőművek forognak.
Az Árkád bevásárlóközpont előtt menekültek táboroznak.

Úgynevezett „Hólabdákat” árulnak az ajándékboltokban.
Ha megrázzuk, az üvegbura alatti virágzó mini tájakra hó hullik.

Palatinus Dóra tárgyai nem rázogatásra valók.
Apokaliptikus mini víziói a játékra emlékeztető üvegburák alatt bújnak meg.
A sorozatot a művésznő Álombuborékoknak nevezi.

Az időszakos kiállítótér az Uránvárosban egy a hat közül, amely az IN BETWEEN projekt keretein belül kortárs művészetet mutat be.

A helyszín korábban szőnyegüzlet volt, egy ideig üresen állt.
A bezárt aknák mellett az átváltoztatott cégek közé tartozik.

Johannes Tiepelmann nagyformátumú, Konstantin Déry és Pintér Gábor kisebb formátumú festményei mellett Fabricius Anna és Szász János fotói is láthatóak.
Számos videó munka is részét képezi a kiállításnak.
Látogatásom alkalmával sajnos nem voltak bekapcsolva.

Az Olimpia étterem teraszán Carlo Crovato elsőre jelentéktelen, aztán megragadó installációja látható.

Jegesmedvék a Nádor Galériában

A főtéri prominens kiállítótérrel kapcsolatos elragadtatását fejezte ki a karlsruhe-i művészeti oktató a megnyitóbeszédében. Örülnek és hálásak a csodálatos helyszínért, ahová kortárs fiatal művészek alkotásait helyezték el.

A karlsruhe-i diákok munkái tegnap óta láthatóak a Nádor Galériában és a Kis Galériában. A Pécsi Egyetem Művészeti Karának diákjai ebben az évben már bemutatkoztak Karlsruhéban.

Zsolnay Negyed

Az egykori Zsolnay Porcelánmanufaktúra a Pécs2010 program keretein belül kulturális negyeddé alakul át. Jelenleg nagyban folynak az építkezési munkálatok.

De szeptember 1-én egy részét már megnyitották:
Gyugyi László porcelángyűjteményének állandó kiállításon látható.

Vrankic Davor képei a Vasváry-Házban

A Vasváry család Pécs leggazdagabb iparosai közé tartozott. Pompás belvárosi lakásuk (az enteriőr egy részével együtt) ma kiállítótérként működik. A szobákat önmagukban is rendkívül látványosak.

Tegnap óta egy eszéki származású művész állít ki a termekben.

Vrancik Davor termeket kitöltő ceruzarajzai szeptember 12-éig láthatóak, délelőtt 11:00-től este 19:00 óráig a Király utca 19-es szám alatt, az első emeleten.

Mindjárt a szomszédban pécsi és Ruhr-vidéki művészek absztrakt festményeit szeptember 19-éig állítják ki, a Király utca 15. első emeleti termében.

Bauhaus-kiállítás Pécsett & Pécs Cantat 2010

Vasárnap este nyílt meg a nagy Bauhaus kiállítás a pécsi Janus Pannonius Múzeumban, és a Pécs Cantat nemzetközi kórushét is elkezdődött, több mint 1000 résztvevővel.


JANUS PANNONIUS-MÚZEUM:

A Bauhaus Intézményeiben (Weimar, Dessau, Berlin) sok külföldi tanult és tanított. Ez jó alibi volt a nácik számára a mozgalom üldözésére.

Az osztrákok és svájciak után a magyar csoport volt a legnagyobb számú. A legismertebb pécsi Bauhaus képviselők egyike Breuer Marcell.
1925-ben egy egész csoport fiatal festő érkezett Weimarba. Erről hamarosan részletesebben is írok.

A megnyitó látogatottsága rendkívül magas.
Egész Pécs jelen volt.
A múzeum kertjében tömeg tolakodott.
Egy órányi megnyitóbeszéd után emberek százai özönlöttek az épületbe, hogy végre saját szemükkel is megcsodálhassák a kiállítást.

Én majd egy másik napon, nyugalomban nézem meg.

A kiállítás megnyitót követően a Dóm téren általános énekórával és hangversennyel kezdődött a nagy kórushét.

Önkéntesek terjedelmes énekkönyveket osztottak ki, ezek segítségével az énekkarok és a publikum közösen magyar és nemzetközi örökzöldeket énekelt, a spirituáléktól, mint a „Let us sing”, a „Virágzik a cseresznyefán” át a „Die Nacht ist gekommen”-ig.

A beéneklés minden este megismétlődik.
Visszajövök, és egy hazai játékot remélek, ahol a „Muss idenn zum Städele hinaus”-t gyakoroljuk.