Vörösiszap és tiszta tüdő

Pécs sugárzik az aranyló őszi napban.
Hűvös, de fényes.

Kolontáron, nem messze a Balatontól történt az ország egyik legsúlyosabb természeti katasztrófája.
Mérgező vörösiszap öntött el egy 40 négyzetméteres területet.
Eddig nyolcan haltak meg.
Százak vesztették el otthonaikat.
A Duna vize viszi tovább a mérget.
A folyó partja Pécstől 30 km-re van.

Egy Greenpeace-es az iszap kiterjedése és hosszú távú következményei miatt az érintettek „személyes Csernobil”-járól beszélt. (Fent a link a németnyelvű Pester Lloyd katasztrófakrónikájáról)

Pécsett az élet semmit nem változott, érintetlen és ráérős, mint máskor.
Úgy tűnik, a helyi választások sem képezik a napi beszédtéma részét.

Kihasználom a szép őszi napot, hogy a Mecseki túratérképet bevessem.
Pécs közvetlenül a középhegység lankáin terül el.
A lakásom a várfal szélén van, onnan indulok.
Már megyek is.

A gyaloglás kitisztítja a fejet.
Vannak írók, akik arra esküsznek, hogy séta nélkül nem tudnának írni.

Néhány jógi szívesen beszél a „meditációról mozgás közben”.
Sándor, a pécsi jógi mesterem állítólag hetven éves.
Én ötvenre saccolnám.
Ő a jóga fiatalító hatásának élő példája.
Persze lehet, hogy más tényezők is számítanak.
Mindenesetre nagyon hálás vagyok azért, amit Sándor foglalkozásain tapasztaltam.
Sok résztvevő már túl van az ötvenen.
Legtöbbször nincs már szabad hely a teremben.

Az instrukciók magyarul hangzanak el, jelentésüket inkább sejtem, mint értem.
Ha megint egyszer rossz irányba fordultam, Sándor németül javít ki.
Kölnben szerezte képesítését.