Nem szívesen Magyarországon?

Magyarország ínségben és nyomorúságban.
Az utcákon hajléktalanok.
Munkanélküliek tömegei tülekednek át a határokon.
A fasizmus hamarosan uralomra tör.
Romákat és más kisebbségeket gyilkolnak meg.

Amikor német híreket olvasok Magyarországról, gyakran kérdezem meg magamtól, hogy ugyanabban az országban élek-e, amiről írnak, vagy a nyelv nem ismeretéből fakadóan, a város írójaként teljes izolációban, kipárnázva egy pihe-puha bábban?

Nem tudok a „nép” szájáról olvasni.
Németül beszélő ismerőseim tudósításaira, vagy a németnyelvű médiára vagyok utalva.
Pécsre és környékére irányuló tekintetem gyakran lefigyelt gesztusok és beavatott harmadik személyek segítségét igényli.

Számomra mégis nyilvánvaló hogy Magyarországon és Pécs városában is mehetnének jobban a dolgok.

Tartózkodom attól, hogy ezen a helyen átfogó elemzésbe kezdjek, hiszen ez a téma túlságosan összetett.

Úgy tűnik, a német újságírók úgy érkeznek ide, hogy a magyar valóságról mindent tudnak.

Egy példa a „Rüsselheimer Echo” múlt hétfői számából:
„Állítólag néhány nappal ezelőtt gárdista szélsőjobbos csoportok vonultak fel Pécsett.”
Az „Echo” tudósítóján kívül még senkivel sem találkoztam, aki látta volna az eseményt.

Nem hinném, hogy az újságíró hazudott.
Hogy mennyi gárdista vonult fel, ki toborozta őket össze, meddig tartott, amíg a rendőrség a helyszínre érkezett, erről a tudósító nem ír.

A cikk így folytatódik:
„Tény, hogy Budapest és Pécs utcái elhanyagoltak, és Magyarországon látványosan több a hajléktalan, mint bárhol Európában.

Ráncolom a homlokom.
A megfogalmazás kétes.
Személyes benyomásom az, hogy Pécsett nincs több hajléktalan, mint Berlinben, vagy Bielefeldben.

(Az újságíró blogjában olvasható a teljes cikk.:
http://kroekel.com/2010/10/12/ratlos-in-ungarn/)

Pécs rabbija korábban egy csoport német médium képviselőjének mutatta be a zsinagógát.
A találkozót megelőző este nagy vihar volt.
A jégeső a keleti oldal ablakait szilánkosra törte.
Minden fotós a betört ablakokat szerette volna fényképezni.
A rabbi válasza: „Persze, tessék, de csak akkor, ha azt írják a fotók mellé, hogy a betört ablakokat az időjárás okozta és nem a rasszista támadások.”
Valószínű ezek után több újságíró is visszatette a fényképezőgépét a táskájába.
Mások nyilván kétértelműen közölték le, hogy a rabbi jégesőről beszélt.

Rasszizmus és antiszemitizmus is van Magyarországon.
De nem minden széttört zsinagóga ablak szolgáltat bizonyítékot erre.
Számos összefüggés és a dolgok mögötti háttér is sokkal komplikáltabb és ellentmondásosabb annál, ahogy a német médiában megjelenik.

A címre klikkelve egy német nyelvű kritikus hangvételű politikai blog jelenik meg Magyarországról. A „Pusztaranger” is számos érdekes cikkhez vezet el – többek közt az Adorján-cikkhez is, ahonnan a címet kölcsönöztem, és itt egy érdekes háttéranyag a Jobbikkal kapcsolatban:
http://www.achgut.com/dadgdx/index.php/dadgd/print/0016029)

Magyar történetek Debrecenből

„Forog a Föld és egy pillanatra sem áll meg.” Következmény:

Tegnap még Debrecen, ma már Pécs.

Tavaly májusban íróműhelyt vezettem Kelet-Magyarországon, németszakosoknak.

Akkor Pécs számomra egy ismeretlen folt volt a térképen, jó messze, lent.

Debrecenben naponta láttam a főtéren demonstrálni a nyugdíjas Jobbik-szimpatizánsokat, és megtudtam, hogy a „direktmarketing” (mint nálunk Bajorországban a bejáratok előtt folyóirat-előfizetésekkel üzletelni) népszerű nyári munka, és azt is, hogy a német Telekom Debrecenben egy Callcenter-t működtet.