A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Villány. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Villány. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. augusztus 10., kedd

2. RÉSZ Hábel János: Magyarországi németek – Honnan, hogyhogy, miért?

Hábel János magyarországi német családból származik.
Egy Pécshez közeli faluban nőtt fel.

Nagynyárád egy a sok település közül, amelyet úgy 300 évvel ezelőtt a németek alapítottak újra.

A falu már az Oszmán Uralom alatt is létezett, de a lakosok kihaltak.
Püspökségem majdnem teljesen kihalt, ezért épp ilyen emberekre van szükségem. Készen állok német nemzetiségű katolikusok felvételére.
Írja Radnay Püspök úr 1688-ban az Udvari Tanácsnak.
A Habsburg császár egyházi és világi földesurak mellett célzottan német földműveseket telepített be.

A 17. és 18. században így körülbelül fél millió német földműves és kézműves érkezett Magyarország területére.

Mielőtt a 17. század végén a Habsburgok kezére került, Pécs majdnem 150 évig az Oszmán birodalom részét képezte.
Ma a két Dzsámi a legszembetűnőbb maradványa ennek a korszaknak.
A törökök elleni harcok következtében a Pécstől délre elhelyezkedő környék szinte teljesen elnéptelenedett.
A császár ezért ragaszkodott annyira az úgynevezett „Einrichtungswerk”-hez, az újonnan meghódított területek újratelepítéséhez.

A családok Elzászból, Lotaringiából, Pfalzból, Szárvidékről, Baden-Württtembergből, Luxemburgból, Hessenből, és Bajorországból származnak. Néhányan érkeztek a Svájcból, Vesztfáliából, Poroszországból, Szászországból, Türingiából, Ausztriából, Csehországból és Morvaországból.

Manapság gyakran beszélnek Duna-menti svábokról és „Schwäbische Türkei”-ról. Helyes kis címszavak, de sajnos megtévesztőek.

Találóbb a „Stiffoller” (a Stift Fulda kifejezésből). Pécs környékére sok földműves Fulda mellől érkezett, így egy hesseni nyelvjárás által meghatározott dialektus alakult ki. Hábel János családja a „Stiffoller”-ekhez tartozik.

NYELVJÁRÁS
Sajnos eddig csak két mondatot hallottam dialektusban.
Hessenből származom, így furcsán ismerősen csengtek.
Abban persze nem vagyok biztos, hogy egy teljes beszélgetést le tudnék követni a Duna-menti nyelvjárásban.
Hamarosan kipróbálom.
Pécs környéki falvacskákba utazom.

A Hannoveri Minstrel néptáncegyüttes egy tagja egy ifjúsági találkozó miatt látogatott Pécsre. A környékbeli falvak egyedülálló összetartásáról áradozik.
Mások „élő skanzenek”-ként írták le a településeket.
Kíváncsi vagyok.

A villányi borutca borászai közül többen is magyarországi német családokból származnak. Remélhetőleg a bor az én nyelvemet is megoldja, és végre megtanulok magyarul.
LEKVÁROS FOKHAGYMA
Egyelőre süketnémaként viselkedem az üzletekben és a szórakozóhelyeken. Sejtem, hogy a szláv nyelvekben a németet miért a „néma” szóból származtatják.
A cseh nyelvben például „nemecky”-nek szólítanak minket.
A „nemy” némát jelent.
(Az aposztrófokkal megint adós maradok, a billentyűzet a hibás.)

Gyakran érzem magam egyedül az áthatolhatatlan nyelvzuhatagban.
Főleg, amikor a frissen vett kenyeremet lekvárral kenem meg, beleharapnék, és csak akkor veszem észre, hogy a kenyér fokhagymás.

Lekváros fokhagyma – vámpírok ellen legalább jó lesz. Ha a vérszívók a világ Stephanie-Meyerizálódása során a Dunántúlt is elérnék.