Mell nélkül a mozgó házban

Az Ormánságban hiába kerestem, a pécsi Néprajzi Múzeum udvarában azt hittem, megtaláltam.
Az ott álló házikót talpasháznak, egy mozgó háznak gondoltam.
De csak egy takarmány tárolóról volt szó.
Sajnos nem mozdítható.

Ennek ellenére a múzeum rendkívül informatív.
A mozgó házak a Dráva menti árterületről származnak, Pécstől dél-nyugatra.
A favázas házak alapozás nélkül talpgerendákon állnak.
Ha megemelkedett a vízszint, ökrök segítségével vontatták a házat biztonságos helyre.
A múzeumban hagyományos lakberendezési tárgyakon kívül kerámiák és más eszközök mellett sok népviseletet is kiállítottak.

Az eredeti népviseleteket felnőttek részére szabták.

Ma ezekbe már csak gyerekek férnek bele, magyarázza Várkonyi Andrea a Néprajzi Múzeumban. Annyira megváltoztak az arányok az évszázadok alatt.

Az esztétikai igényk is megváltoztak a testalkattal együtt.
Az akkori női körvonalak mai szemmel ormótlan tűnnek, de akkor pont ez számított szépnek.
A nőknek akkoriban kisebb mellük volt, és azt sem hangsúlyozták, hanem inkább elfedték, a csípőt ezzel ellentétben felpolcolták.
A nőknek erősnek kellett lenniük, hogy sok gyereket tudjanak szülni.

A Néprajzi Múzeum egy jelentéktelen épületben rejtőzködik a Rákóczi és Szabadság úti körforgalom környékén. A z út közepén a Zsolnay Szobor áll.


A fekete egy magyarországi német, a másik egy bosnyák népviselet.

Mal mir den Krieg

Az In Between művészeti projekt a belváros szűk határait szeretné kibővíteni.
„Kár, hogy sem a turisták, sem mások nem merészkednek ki a központból.”- magyarázza Christian Gracza, kurátor, és Robert Bosch kulturális manager. Épp ezért a műalkotások hat, a város különböző pontjain található helyszínekre kerültek. A buszpályaudvartól, a huszonöt emeletesen át, a kertvárosig.

A kurátor röviden bemutatta az Uránvárosban kiállított alkotók munkáit a „Review within Review” irodalmi fesztivál résztvevőinek.

Pintér Gábor festő tárgyábrázolásait Gracza tudatosan választotta, a pécsi túlnyomórészt absztrakt festészet ellenpólusaként.

Déry Konstantin és kollégája Allan Siegle meghívása is elsősorban a művészi minőség alapján történt. De érdekesnek találta a Lipcsében végzett magyar művész önéletrajzi határjárásait is.

A kör Johannes Tieplemannal zárul, aki önmagát „a Lipcsei iskola utolsó generációjának képviselője”-ként definiálja. A Lipcsei iskolával bezárul az új irányultság – tavaly óta már nincs klasszikus festőképzés, csak absztrakt festészetet tanítanak.

Héctor Solari videóművész Montevideoból. Kötődése Pécshez igen közvetlen, hiszen ő alapította a Victor Vasarely díjat, amelyet Pécsett ez évben adtak ki először. Filmjeiben több mint tíz éve saját, valamint az afganisztáni érintettek háborús élményeinek feldolgozásával foglalkozik.

Ami a kortárs magyar fényképészetet illeti, Gracza Fabricius Anna munkáit találja a legjobb dokumentumoknak. A kiállított viedómunka irodai dolgozók nem épp tipikusnak mondható, élelmiszerekkel való foglalatosságát ábrázolja. Az irodisták és a kukoricacsutkák közti kontrasztot a bevágott beszédtöredékek még inkább kiemelik.

Palatinus Dóra Pécsről származik. Mini-apokalipsziseiről már az első IN BETWEEN bejegyzésem alkalmával írtam.

Katia Kameli, francia-algériai művésznő kontemplatív videómunkáival bemutatja „milyen lesz Pécs 2011-ben”: csak a kamera és a szél suhan a város háztetői felett.

A kiállítótermet csak október 7-éig, a kiállítás végéig bocsátották rendelkezésre. Gracza szerint a nagyformátumú festészet és a nagyméretű objektumok számára ismét helyhiány jelentkezik Pécsett.


Kurátor: Christian Gracza (balra)

1001 történet

A mesélés művészet.

Helga Gruschka és Norbert Kober, hivatásos mesemondók, kedden, a Lenau Házban bemutatták, mely adalékok okoznak függőséget.

A két müncheni néha kacsintgatva, néha kerülőutakon, néha elágazva, légből kapva, közmondásokkal, kézzel, lábbal adta elő a meséket.
Annyira elragadóan, hogy majdnem elfelejtettem fényképezni.

A 26 lelkes főből álló hallgatóság előtt meséltek egy önéletrajzi történetet, egy mondát, egy fabulát és egy mesét.

Az estét a Deutsche Gesellschaft e. V. szervezte.
A projekt védnöke Adolf Muschg.
A mesélők Lengyelországba, Opoléba és Kolozsvárra, Romániába is utaznak.
Az összegyűjtött történeteket egy kötetben adják ki.

Kincsek a padláson

„Figyelj csak, találtam egy pár fotót a padláson. A nagyapáméi voltak. És azt hiszem elég erősek.”

Dr. Szász János fényképészeti örökségének története olyan, mint egy tündérmese. Jogász végzettséggel nem helyezkedhetett el a háború után, ezért idegenvezetőként dolgozott Pécsett – és több mint 25 éven keresztül fényképezett.

Képei életében nem jutottak nyilvánossághoz. Amikor az unokája a padlást takarította, több mint 3000 fotót talált, a képek mély benyomást tettek rá.
Beszélt Christian Gracza Robert Bosch kulturális menedzserrel, aki egy szempillantás alatt bevetette magát az elfelejtett fényképek érdekében.

Szász alkotásait 2009-ben a Stuttgarti Fotószalon rendezvény keretein belül mutatták be.
Ezt egy londoni és egy bécsi kiállítás követte. („Az ismeretlen mester”, 2010 április)

Gracza saját kiállítás projektje az IN BETWEEN keretein belül most négy Szász mű tekinthető meg az Uránvárosban.
A kiállítás október 7-éig látogatható a Mecsekérc Zrt. kiállítótermében.

A többi négy az egész városban elterjedő kiállítótereket is megtöltik kortárs művészettel.

A fekete-fehér fotók a pécsi életet dokumentálják az 50-es, 60-as években.
Stílusukban a képek lépést tartanak a híres magyar fotósokkal, mint Brassai, Kertész, Moholy-Nagy vagy Henri Cartier-Bresson. (A címre klikkelve egy weboldal nyílik meg jobb képekkel, mint az enyéim itt.)

Költészet közelebbről

A költők Pécsett, egymásnak adogatják a kilincset.

Épp csak hazautazott az „Európai Határvidékek” projekt 14 fős delegációja, már kezdődik is a következő találkozó szerzők számára.

Tegnap indult a „Review within Review”.

A nemzetközi Irodalmi Fesztiválra több mint 20 szerző, fordító, kritikus, esszéista gyűlt össze Szlovéniából, a Cseh Köztársaságból, Magyarországról és Romániából. Öt napig saját és idegen szövegekről cserélik ki gondolataikat, valamint felolvasások és kiállítások során mutatkoznak be a nyilvánosságnak is.

A csapat ma nézte meg az IN BETWEEN projekt kiállítását Uránvárosban.

Martin Skýpala, cseh költő két verset adott elő.
Én rövid, relatíve spontán létrejött irodalmi vázlatokat olvastam fel Dr. Szász János fotóihoz.

Délután nemcsak a Látó, magyar nyelvű, román irodalmi folyóiratot mutatták be, hanem a fesztivál résztvevői két már nem élő költő, Hamvas Béla és Edvard Kocbek (SLO) munkásságával foglalkoztak.

Hamvas Béla Németországban csaknem ismeretlen, ez elég komoly mulasztás, erősítette meg Janko Rozic, Gaál Gabriella és Andrej Bozic is.

Hamvas Bélától németül eddig csak a „Bor filozófiája”, két karcsú esszékötet, a „Silentium” és a „Fák” olvasható, és egy esszékötet, a szerző különböző korszakaiból származó írásaival ”Kierkekaard Szicíliában” címmel, amelyet a berlini Matthes & Seitz kiadó jelentetett meg. Az esszé, „Direkt morál és rossz lelkiismeret” Altorjay Gábor fordításában jelent meg „Nem élhetsz úgy, mint a csillagok” címmel a „Flur” című magazinban, 2006-ban.

Ugyanilyen lelkesen nyilatkoztak a szlovénok Edvard Kocbek költőről, akinek elméleti írásai is jelentek meg. Janko Rozic szerint leginkább a szerző költészetében jelenik meg a rendkívül eredeti és emberi beállítottsága.
Németül csak az „Irodalom és bevetés” című műve olvasató.

Pécs a tengernél van

in between: köztéri művészeti kiállítás

Videók, Installációk, festészet, fényképészet Uránvárosban



Pécs a tengernél van.
A magasház romjai előtt szélerőművek forognak.
Az Árkád bevásárlóközpont előtt menekültek táboroznak.

Úgynevezett „Hólabdákat” árulnak az ajándékboltokban.
Ha megrázzuk, az üvegbura alatti virágzó mini tájakra hó hullik.

Palatinus Dóra tárgyai nem rázogatásra valók.
Apokaliptikus mini víziói a játékra emlékeztető üvegburák alatt bújnak meg.
A sorozatot a művésznő Álombuborékoknak nevezi.

Az időszakos kiállítótér az Uránvárosban egy a hat közül, amely az IN BETWEEN projekt keretein belül kortárs művészetet mutat be.

A helyszín korábban szőnyegüzlet volt, egy ideig üresen állt.
A bezárt aknák mellett az átváltoztatott cégek közé tartozik.

Johannes Tiepelmann nagyformátumú, Konstantin Déry és Pintér Gábor kisebb formátumú festményei mellett Fabricius Anna és Szász János fotói is láthatóak.
Számos videó munka is részét képezi a kiállításnak.
Látogatásom alkalmával sajnos nem voltak bekapcsolva.

Az Olimpia étterem teraszán Carlo Crovato elsőre jelentéktelen, aztán megragadó installációja látható.

Szedni/olvasni és szedni/olvasni hagyni

Szüret és nemzetközi pécsi szerzők
Tegnap Nagynyárádon, egy sváb faluban jártam, a horvát határtól 5 kilométerre, Mohácstól nem messze, szüreten segédkeztem.

Kék és fehér szőlőt szedtünk, levágtuk a tőkéről, és a hordókba öntöttük. Együtt a családdal és a baráti körrel. A szőlőhegy szerencsére nagyon átlátható volt. Pontosan délidőben leülhettünk a diófa alá pörköltet enni.
Megérte hajnali ötkor felkelni.

Esténként 14 nemzetközi szerző olvasott fel a Kultúrkertben, szabad ég alatt.
A felolvasáson a konkurens rendezvények ellenére sokan vettek részt.
Főleg diákok lapozgattak a vaskos háromnyelvű antológiákban, míg a színpadon a magyar fordításokat adták elő.