Világszám

A szocializmusban Pécs „az édes száműzetés” helyszínének számított, mentsvár volt a kegyvesztett budapesti művészek számára.
Akkoriban itt gazdag és élénk kulturális élet pezsgett, a zene, az irodalom, és a művészet egyéb területein is.

Manapság a budapestiek az orrukat húzzák, különösen most a Kulturális Főváros évében.
„Minden nagyon szép és jó – de nincs hiány a világszámokban?”
Ezt a kérdést nemcsak külföldiek teszik fel gyakran, hanem magyarok is.
Vidékről van szó.

Mindemellett persze igazi gyöngyszemek is akadnak a programban.
Aki Takase az egyik.
A japán free-jazz zenész évtizedek óta él Berlinben.
Már régen találkoznom kellett volna vele, mégis itt Pécsett hallgattam meg egyik koncertjét.

A pénteki koncert világszám volt.
Egy helyi erővel, Gadó Gábor gitárossal lépette fel, és adott egy áradóan energikus és a szó pozitív értelmében véve megdöbbentő koncertet.
A rendezvényre a „JAZZHÍD Eszék-Újvidék-Pécs” programon belül került sor.
A Jazzfesztivál a három városon keresztül köti össze Horvátországot, Szerbiát és Magyarországot.

Biztosan sokak megijednek saját bátorságuktól, miután megvették a jegyet egy free-jazz koncertre.
Baljós előérzet uralkodott el rajtam is, amikor az Uránia Mozi előterében a beállást hallgattam.
Aki Takase zenéje a dallamot már kialakulása előtt megtöri.
Időnként jelentkezik valami harmónia-fuvallat, de játékára leginkább a disszonancia, töredékesség, vadság és diszharmónia jellemző. Háttérzenének nem tudnám elképzelni, és felvételként számomra biztosan nem működne.

De az este Gadó Gáborral és a kivételes zongoristával a Bösendorfer mögött, igazi élvezet volt.

A rövid előkészület ellenére jól működött a két zenész közös játéka. Ketten egyensúlyoztak a lapos élvezet és a tiszta zaj között meghúzódó sávon, és a zuhanást mindkét irányban sikerült elkerülni.
A folytatásban egy szerb csapat, a Mayoke Group játszott, a szférikus szintetizátorhangokkal megtámogatott Ethno-Jazzrock betöltötte a mozi termet.

*****************************************************************
Takase és Gadó koncertje koronázott meg egy sűrű napot: a magyar cukrászkultúrát teszteltem a Magda Cukrászdában, egy rövid látogatás erejéig Nicolas Frize zeneszerző Kossuth térre rendezett gyerekdal happeningjét látogattam meg, valamint Manfred Karsch festőművész kiállításának megnyitóján is részt vettem.

Nem szívesen Magyarországon?

Magyarország ínségben és nyomorúságban.
Az utcákon hajléktalanok.
Munkanélküliek tömegei tülekednek át a határokon.
A fasizmus hamarosan uralomra tör.
Romákat és más kisebbségeket gyilkolnak meg.

Amikor német híreket olvasok Magyarországról, gyakran kérdezem meg magamtól, hogy ugyanabban az országban élek-e, amiről írnak, vagy a nyelv nem ismeretéből fakadóan, a város írójaként teljes izolációban, kipárnázva egy pihe-puha bábban?

Nem tudok a „nép” szájáról olvasni.
Németül beszélő ismerőseim tudósításaira, vagy a németnyelvű médiára vagyok utalva.
Pécsre és környékére irányuló tekintetem gyakran lefigyelt gesztusok és beavatott harmadik személyek segítségét igényli.

Számomra mégis nyilvánvaló hogy Magyarországon és Pécs városában is mehetnének jobban a dolgok.

Tartózkodom attól, hogy ezen a helyen átfogó elemzésbe kezdjek, hiszen ez a téma túlságosan összetett.

Úgy tűnik, a német újságírók úgy érkeznek ide, hogy a magyar valóságról mindent tudnak.

Egy példa a „Rüsselheimer Echo” múlt hétfői számából:
„Állítólag néhány nappal ezelőtt gárdista szélsőjobbos csoportok vonultak fel Pécsett.”
Az „Echo” tudósítóján kívül még senkivel sem találkoztam, aki látta volna az eseményt.

Nem hinném, hogy az újságíró hazudott.
Hogy mennyi gárdista vonult fel, ki toborozta őket össze, meddig tartott, amíg a rendőrség a helyszínre érkezett, erről a tudósító nem ír.

A cikk így folytatódik:
„Tény, hogy Budapest és Pécs utcái elhanyagoltak, és Magyarországon látványosan több a hajléktalan, mint bárhol Európában.

Ráncolom a homlokom.
A megfogalmazás kétes.
Személyes benyomásom az, hogy Pécsett nincs több hajléktalan, mint Berlinben, vagy Bielefeldben.

(Az újságíró blogjában olvasható a teljes cikk.:
http://kroekel.com/2010/10/12/ratlos-in-ungarn/)

Pécs rabbija korábban egy csoport német médium képviselőjének mutatta be a zsinagógát.
A találkozót megelőző este nagy vihar volt.
A jégeső a keleti oldal ablakait szilánkosra törte.
Minden fotós a betört ablakokat szerette volna fényképezni.
A rabbi válasza: „Persze, tessék, de csak akkor, ha azt írják a fotók mellé, hogy a betört ablakokat az időjárás okozta és nem a rasszista támadások.”
Valószínű ezek után több újságíró is visszatette a fényképezőgépét a táskájába.
Mások nyilván kétértelműen közölték le, hogy a rabbi jégesőről beszélt.

Rasszizmus és antiszemitizmus is van Magyarországon.
De nem minden széttört zsinagóga ablak szolgáltat bizonyítékot erre.
Számos összefüggés és a dolgok mögötti háttér is sokkal komplikáltabb és ellentmondásosabb annál, ahogy a német médiában megjelenik.

A címre klikkelve egy német nyelvű kritikus hangvételű politikai blog jelenik meg Magyarországról. A „Pusztaranger” is számos érdekes cikkhez vezet el – többek közt az Adorján-cikkhez is, ahonnan a címet kölcsönöztem, és itt egy érdekes háttéranyag a Jobbikkal kapcsolatban:
http://www.achgut.com/dadgdx/index.php/dadgd/print/0016029)

A Bauhaus Pécsett

A Bauhaus nyomai nem szúrnak szemet Pécsett.

Gyakran a lakosok sincsenek tisztában vele, hogy építészetileg melyik stílushoz tartozik a ház, ahol laknak.

A házakat sok esetben átépítették, emeleteket építettek, vagy bevásárlóközpontok virító reklámjait helyeztek rájuk.

A time out szeptemberi számában találhatóak leírások az épületekről, ezek biciklivel két órán belül kényelmesen megtekinthetőek.

Néhány példa:

A nagy pécsi kiállítás megnyitójáról, amely a Bauhaus magyar képviselői előtt tiszteleg, már írtam.

A pécsi kiállítás anyagát a berlini Bauhaus Archívumba szállítják.

A kiállításnak és más rendezvényeknek köszönhetően a Bauhaus története és szellemisége egyre ismertebb Pécsett.

Vörösiszap és tiszta tüdő

Pécs sugárzik az aranyló őszi napban.
Hűvös, de fényes.

Kolontáron, nem messze a Balatontól történt az ország egyik legsúlyosabb természeti katasztrófája.
Mérgező vörösiszap öntött el egy 40 négyzetméteres területet.
Eddig nyolcan haltak meg.
Százak vesztették el otthonaikat.
A Duna vize viszi tovább a mérget.
A folyó partja Pécstől 30 km-re van.

Egy Greenpeace-es az iszap kiterjedése és hosszú távú következményei miatt az érintettek „személyes Csernobil”-járól beszélt. (Fent a link a németnyelvű Pester Lloyd katasztrófakrónikájáról)

Pécsett az élet semmit nem változott, érintetlen és ráérős, mint máskor.
Úgy tűnik, a helyi választások sem képezik a napi beszédtéma részét.

Kihasználom a szép őszi napot, hogy a Mecseki túratérképet bevessem.
Pécs közvetlenül a középhegység lankáin terül el.
A lakásom a várfal szélén van, onnan indulok.
Már megyek is.

A gyaloglás kitisztítja a fejet.
Vannak írók, akik arra esküsznek, hogy séta nélkül nem tudnának írni.

Néhány jógi szívesen beszél a „meditációról mozgás közben”.
Sándor, a pécsi jógi mesterem állítólag hetven éves.
Én ötvenre saccolnám.
Ő a jóga fiatalító hatásának élő példája.
Persze lehet, hogy más tényezők is számítanak.
Mindenesetre nagyon hálás vagyok azért, amit Sándor foglalkozásain tapasztaltam.
Sok résztvevő már túl van az ötvenen.
Legtöbbször nincs már szabad hely a teremben.

Az instrukciók magyarul hangzanak el, jelentésüket inkább sejtem, mint értem.
Ha megint egyszer rossz irányba fordultam, Sándor németül javít ki.
Kölnben szerezte képesítését.

Női dolgok

Hogyhogy nem hantolnak el nőket a magyar temetőkben?

A magyarázat egyszerű:
A házassággal a magyar nők rendszerint elvesztik a teljes nevüket, és a férjeikét viselik. Lefordítva így hangzik egy példa:
„Sárkány Árminné=Sárkány Ármin felesége”
A legfontosabb az első helyre kerül, a név a családi névvel kezdődik:
Sárkány Árminné
Ez a név a sírkövön egy 1956-ban elhunyt pécsi asszonyt örökít meg. De továbbra is a keresztnevén szólították.

Manapság a legtöbb magyar nő már a házasság után is megtartja a teljes leánykori nevét.

Egy másik megfigyelésre viszont nem kaptam választ:
A híres pécsieket bemutató plakátok között alig van nő.

A belvárosban eddig csak a Nemzeti Színház két színésznőjét, egy volt rektornőt, és Tass Olga tornásznőt fedeztem fel.

A plakátok jelöltjeit pécsi polgárok, vagy csoportok javasolták. Az ő neveiket szintén feltűntetik a plakátokon.

Mell nélkül a mozgó házban

Az Ormánságban hiába kerestem, a pécsi Néprajzi Múzeum udvarában azt hittem, megtaláltam.
Az ott álló házikót talpasháznak, egy mozgó háznak gondoltam.
De csak egy takarmány tárolóról volt szó.
Sajnos nem mozdítható.

Ennek ellenére a múzeum rendkívül informatív.
A mozgó házak a Dráva menti árterületről származnak, Pécstől dél-nyugatra.
A favázas házak alapozás nélkül talpgerendákon állnak.
Ha megemelkedett a vízszint, ökrök segítségével vontatták a házat biztonságos helyre.
A múzeumban hagyományos lakberendezési tárgyakon kívül kerámiák és más eszközök mellett sok népviseletet is kiállítottak.

Az eredeti népviseleteket felnőttek részére szabták.

Ma ezekbe már csak gyerekek férnek bele, magyarázza Várkonyi Andrea a Néprajzi Múzeumban. Annyira megváltoztak az arányok az évszázadok alatt.

Az esztétikai igényk is megváltoztak a testalkattal együtt.
Az akkori női körvonalak mai szemmel ormótlan tűnnek, de akkor pont ez számított szépnek.
A nőknek akkoriban kisebb mellük volt, és azt sem hangsúlyozták, hanem inkább elfedték, a csípőt ezzel ellentétben felpolcolták.
A nőknek erősnek kellett lenniük, hogy sok gyereket tudjanak szülni.

A Néprajzi Múzeum egy jelentéktelen épületben rejtőzködik a Rákóczi és Szabadság úti körforgalom környékén. A z út közepén a Zsolnay Szobor áll.


A fekete egy magyarországi német, a másik egy bosnyák népviselet.

Mal mir den Krieg

Az In Between művészeti projekt a belváros szűk határait szeretné kibővíteni.
„Kár, hogy sem a turisták, sem mások nem merészkednek ki a központból.”- magyarázza Christian Gracza, kurátor, és Robert Bosch kulturális manager. Épp ezért a műalkotások hat, a város különböző pontjain található helyszínekre kerültek. A buszpályaudvartól, a huszonöt emeletesen át, a kertvárosig.

A kurátor röviden bemutatta az Uránvárosban kiállított alkotók munkáit a „Review within Review” irodalmi fesztivál résztvevőinek.

Pintér Gábor festő tárgyábrázolásait Gracza tudatosan választotta, a pécsi túlnyomórészt absztrakt festészet ellenpólusaként.

Déry Konstantin és kollégája Allan Siegle meghívása is elsősorban a művészi minőség alapján történt. De érdekesnek találta a Lipcsében végzett magyar művész önéletrajzi határjárásait is.

A kör Johannes Tieplemannal zárul, aki önmagát „a Lipcsei iskola utolsó generációjának képviselője”-ként definiálja. A Lipcsei iskolával bezárul az új irányultság – tavaly óta már nincs klasszikus festőképzés, csak absztrakt festészetet tanítanak.

Héctor Solari videóművész Montevideoból. Kötődése Pécshez igen közvetlen, hiszen ő alapította a Victor Vasarely díjat, amelyet Pécsett ez évben adtak ki először. Filmjeiben több mint tíz éve saját, valamint az afganisztáni érintettek háborús élményeinek feldolgozásával foglalkozik.

Ami a kortárs magyar fényképészetet illeti, Gracza Fabricius Anna munkáit találja a legjobb dokumentumoknak. A kiállított viedómunka irodai dolgozók nem épp tipikusnak mondható, élelmiszerekkel való foglalatosságát ábrázolja. Az irodisták és a kukoricacsutkák közti kontrasztot a bevágott beszédtöredékek még inkább kiemelik.

Palatinus Dóra Pécsről származik. Mini-apokalipsziseiről már az első IN BETWEEN bejegyzésem alkalmával írtam.

Katia Kameli, francia-algériai művésznő kontemplatív videómunkáival bemutatja „milyen lesz Pécs 2011-ben”: csak a kamera és a szél suhan a város háztetői felett.

A kiállítótermet csak október 7-éig, a kiállítás végéig bocsátották rendelkezésre. Gracza szerint a nagyformátumú festészet és a nagyméretű objektumok számára ismét helyhiány jelentkezik Pécsett.


Kurátor: Christian Gracza (balra)

1001 történet

A mesélés művészet.

Helga Gruschka és Norbert Kober, hivatásos mesemondók, kedden, a Lenau Házban bemutatták, mely adalékok okoznak függőséget.

A két müncheni néha kacsintgatva, néha kerülőutakon, néha elágazva, légből kapva, közmondásokkal, kézzel, lábbal adta elő a meséket.
Annyira elragadóan, hogy majdnem elfelejtettem fényképezni.

A 26 lelkes főből álló hallgatóság előtt meséltek egy önéletrajzi történetet, egy mondát, egy fabulát és egy mesét.

Az estét a Deutsche Gesellschaft e. V. szervezte.
A projekt védnöke Adolf Muschg.
A mesélők Lengyelországba, Opoléba és Kolozsvárra, Romániába is utaznak.
Az összegyűjtött történeteket egy kötetben adják ki.

Kincsek a padláson

„Figyelj csak, találtam egy pár fotót a padláson. A nagyapáméi voltak. És azt hiszem elég erősek.”

Dr. Szász János fényképészeti örökségének története olyan, mint egy tündérmese. Jogász végzettséggel nem helyezkedhetett el a háború után, ezért idegenvezetőként dolgozott Pécsett – és több mint 25 éven keresztül fényképezett.

Képei életében nem jutottak nyilvánossághoz. Amikor az unokája a padlást takarította, több mint 3000 fotót talált, a képek mély benyomást tettek rá.
Beszélt Christian Gracza Robert Bosch kulturális menedzserrel, aki egy szempillantás alatt bevetette magát az elfelejtett fényképek érdekében.

Szász alkotásait 2009-ben a Stuttgarti Fotószalon rendezvény keretein belül mutatták be.
Ezt egy londoni és egy bécsi kiállítás követte. („Az ismeretlen mester”, 2010 április)

Gracza saját kiállítás projektje az IN BETWEEN keretein belül most négy Szász mű tekinthető meg az Uránvárosban.
A kiállítás október 7-éig látogatható a Mecsekérc Zrt. kiállítótermében.

A többi négy az egész városban elterjedő kiállítótereket is megtöltik kortárs művészettel.

A fekete-fehér fotók a pécsi életet dokumentálják az 50-es, 60-as években.
Stílusukban a képek lépést tartanak a híres magyar fotósokkal, mint Brassai, Kertész, Moholy-Nagy vagy Henri Cartier-Bresson. (A címre klikkelve egy weboldal nyílik meg jobb képekkel, mint az enyéim itt.)

Költészet közelebbről

A költők Pécsett, egymásnak adogatják a kilincset.

Épp csak hazautazott az „Európai Határvidékek” projekt 14 fős delegációja, már kezdődik is a következő találkozó szerzők számára.

Tegnap indult a „Review within Review”.

A nemzetközi Irodalmi Fesztiválra több mint 20 szerző, fordító, kritikus, esszéista gyűlt össze Szlovéniából, a Cseh Köztársaságból, Magyarországról és Romániából. Öt napig saját és idegen szövegekről cserélik ki gondolataikat, valamint felolvasások és kiállítások során mutatkoznak be a nyilvánosságnak is.

A csapat ma nézte meg az IN BETWEEN projekt kiállítását Uránvárosban.

Martin Skýpala, cseh költő két verset adott elő.
Én rövid, relatíve spontán létrejött irodalmi vázlatokat olvastam fel Dr. Szász János fotóihoz.

Délután nemcsak a Látó, magyar nyelvű, román irodalmi folyóiratot mutatták be, hanem a fesztivál résztvevői két már nem élő költő, Hamvas Béla és Edvard Kocbek (SLO) munkásságával foglalkoztak.

Hamvas Béla Németországban csaknem ismeretlen, ez elég komoly mulasztás, erősítette meg Janko Rozic, Gaál Gabriella és Andrej Bozic is.

Hamvas Bélától németül eddig csak a „Bor filozófiája”, két karcsú esszékötet, a „Silentium” és a „Fák” olvasható, és egy esszékötet, a szerző különböző korszakaiból származó írásaival ”Kierkekaard Szicíliában” címmel, amelyet a berlini Matthes & Seitz kiadó jelentetett meg. Az esszé, „Direkt morál és rossz lelkiismeret” Altorjay Gábor fordításában jelent meg „Nem élhetsz úgy, mint a csillagok” címmel a „Flur” című magazinban, 2006-ban.

Ugyanilyen lelkesen nyilatkoztak a szlovénok Edvard Kocbek költőről, akinek elméleti írásai is jelentek meg. Janko Rozic szerint leginkább a szerző költészetében jelenik meg a rendkívül eredeti és emberi beállítottsága.
Németül csak az „Irodalom és bevetés” című műve olvasató.

Pécs a tengernél van

in between: köztéri művészeti kiállítás

Videók, Installációk, festészet, fényképészet Uránvárosban



Pécs a tengernél van.
A magasház romjai előtt szélerőművek forognak.
Az Árkád bevásárlóközpont előtt menekültek táboroznak.

Úgynevezett „Hólabdákat” árulnak az ajándékboltokban.
Ha megrázzuk, az üvegbura alatti virágzó mini tájakra hó hullik.

Palatinus Dóra tárgyai nem rázogatásra valók.
Apokaliptikus mini víziói a játékra emlékeztető üvegburák alatt bújnak meg.
A sorozatot a művésznő Álombuborékoknak nevezi.

Az időszakos kiállítótér az Uránvárosban egy a hat közül, amely az IN BETWEEN projekt keretein belül kortárs művészetet mutat be.

A helyszín korábban szőnyegüzlet volt, egy ideig üresen állt.
A bezárt aknák mellett az átváltoztatott cégek közé tartozik.

Johannes Tiepelmann nagyformátumú, Konstantin Déry és Pintér Gábor kisebb formátumú festményei mellett Fabricius Anna és Szász János fotói is láthatóak.
Számos videó munka is részét képezi a kiállításnak.
Látogatásom alkalmával sajnos nem voltak bekapcsolva.

Az Olimpia étterem teraszán Carlo Crovato elsőre jelentéktelen, aztán megragadó installációja látható.

Szedni/olvasni és szedni/olvasni hagyni

Szüret és nemzetközi pécsi szerzők
Tegnap Nagynyárádon, egy sváb faluban jártam, a horvát határtól 5 kilométerre, Mohácstól nem messze, szüreten segédkeztem.

Kék és fehér szőlőt szedtünk, levágtuk a tőkéről, és a hordókba öntöttük. Együtt a családdal és a baráti körrel. A szőlőhegy szerencsére nagyon átlátható volt. Pontosan délidőben leülhettünk a diófa alá pörköltet enni.
Megérte hajnali ötkor felkelni.

Esténként 14 nemzetközi szerző olvasott fel a Kultúrkertben, szabad ég alatt.
A felolvasáson a konkurens rendezvények ellenére sokan vettek részt.
Főleg diákok lapozgattak a vaskos háromnyelvű antológiákban, míg a színpadon a magyar fordításokat adták elő.

Felolvasás a blogból

Mi a dolga a Város Írójának?
A posztolás az örökkévalóságnak szól?
Hogy talál a témákra?

Ilyen és hasonló kérdéseket tettek fel a Széchenyi István Gimnázium tanulói és az iskola grazi cserediákjai.
Már Kresz Ilona tanárnő németóráin is a blogommal foglalkoztak.
Kihasználták az alkalmat, hogy megtudják, tényleg alig beszélek magyarul. Sajnos.
Szerencsére a diákok német nyelvtudása sokkal jobb az én magyar szókincsemnél.

Olvastam egy kicsit a blogomból, javítottam a kiejtésemen, és megtudtam, hogy a grazi diákok, és a tanárnőjük, Sonja Kaar is el vannak ragadtatva Pécstől és környékétől. Kresz Ilona és kolléganője teljes programot szervezett nekünk.
Az osztrák-magyar csapat holnap Mohácsra, és a Mecsextrém Parkba utazik.

Jegesmedvék a Nádor Galériában

A főtéri prominens kiállítótérrel kapcsolatos elragadtatását fejezte ki a karlsruhe-i művészeti oktató a megnyitóbeszédében. Örülnek és hálásak a csodálatos helyszínért, ahová kortárs fiatal művészek alkotásait helyezték el.

A karlsruhe-i diákok munkái tegnap óta láthatóak a Nádor Galériában és a Kis Galériában. A Pécsi Egyetem Művészeti Karának diákjai ebben az évben már bemutatkoztak Karlsruhéban.

Európa egyetlen Roma Gimnáziuma

Két fotó a tegnapi Gandhi Gimnáziumi látogatásomról.
Tudósítás a következőkben.

Köszönet Ritter Andreának és diákjainak.
Nagyon érdekes élmény volt.

Valami mozgás – Perm-Pécs-Duisburg-Montreal

Marie Chouinard társulata nyitotta meg tegnap a Nemzeti Színházban az egyhetes nemzetközi Táncfesztivált.

A csapat Montrealból származik és két korábbi előadásukat mutatták be, amelyek semmit nem vesztettek frissességükből.

Chopin „24 Prelüd”-jének és Sztravinszkij „A tavaszi áldozat”-ának modern koreográfiája intelligens, megindító mégis direkt reflexió a klasszikus zenére.

A táncosok munkaeszköze, a test került előtérbe, a jelmezek, a világítás mind hozzájárultak, hogy az este teljes élményt nyújtson.

Vasárnap este a Hattyúház Galériában táncosok és zenészek mutattak be egy performanszot, kábelekbe gabalyodva.
A fiatal művészek Permből, Duisburgból és Pécsről származnak, a közös projekt célja a kapcsolódás. (Link, a címre klikkelve.)
A Drótkötélfelvonás, egy egész épületen keresztül vezető színrevitel, zenével, tánccal, vetítéssel és szöveggel, a rendezvény utolsó része.

Nap és vaníliáskifli – Német parlamenti tagok Pécsett

A Kulturális Bizottság tagjai beszélgettek ma reggel a Német Konzulátuson a helyi kulturális élet képviselőivel. A Város Írójaként én is jelen voltam.

Ez az első külföldi utazásuk ebben az időszakban, magyarázza Monika Grütters. A pécsi látogatás a fontosság jele, amelyet Németország a Kultúra magyar Fővárosának tulajdonít. Ezt követően a parlamenti tagok Szerbiába utaznak.

A beszélgetésre verőfényes napsütésben és vaníliás kifli mellett a teraszon került sor.

A tánctól az építészeten át a néprajzig minden résztvevő kihangsúlyozta a város kulturális gyökereinek sokféleségét.

Az ismert pécsi Kossuth-díjas Prima Balerina, Uhrik Dóra a helyi táncszcéna nemzetközi kapcsolatairól, és a korai, már az iskolákban kezdődő fejlesztésekről számol be.

Az Építészeti Kamara elnöke kihangsúlyozta az építészeti projektek a városra vonatkozó maradandó jelentőségét, és a Bauhaus Kiállítás kurátora ennek a bemutatónak az innovatív hatásairól számol be – mert Magyarországon a Bauhaus és a magyar képviselőit csak kevesen ismerik.
Az eredményeket a parlamenti tagok a beszélgetés után megnézték.

Walking in the rain és (német) emberek vasárnap

Az utolsó helyig megtelt a német gimnázium díszterme.
Az eső miatt a Német Nap szabadtéri rendezvényeit itt tartották meg.

Az eső ellenére a Bauhaus túra és a Német Nap rendezvényeinek látogatottsága is nagyszámú volt ma.

Annak ellenére, hogy szakadt az eső, majdnem 30 fiatal érkezett az egykori dzsámi elé a főtérre.
Itt kezdődött a László Zsolt vezette túra, amely a Bauhaus által inspirált épületeket mutatta be.
A ma már városi templomként funkcionáló dzsámi bizonyos részei, amelyek a 30-as években épültek, a Bauhaus építészeinek munkái.

Szeptember 19. Német Nap / Szeptember 20. Roma Nap

Vasárnap a Barbakán Várárokban, a Dóm téren, és a Sétatéren minden a magyarországi német kultúra körül forog.

A szabadtéri programok eső esetén a Leőwey Klára Gimnáziumban lesznek, a Dóm térrel szemben. (Szent István tér 8-10).

9:30-tól Játszóházak és bábszínházak gyerekeknek
16:30-tól különböző tánc és zene előadások láthatók
18:00-tól a Schnapskapelle játszik
Ugyanebben az időpontban a magyarországi német kulturális örökség színhelyein diavetítések lesznek.
19:00 órától a zenei gála veszi kezdetét

Hétfőn a romáké a főszerep, zenével és ételekkel:
Egy Kossuth díjas énekes nemcsak zenélni, hanem főzni is fog.
Este rapkoncert lesz.

Utazás a Pop szívébe

A pécsi 30Y ma már stadionokat tölt meg.
Pedig legújabb albumukat ebben a renoválatlan koncertteremben vették fel.
A hangtechnikusukat elbűvölte a terem akusztikája.
Két hetes rekordidő alatt sikerült a felvétel, meséli Molnár Viktor a Z.I.O.N. Projekttől, a terem az ő tulajdona.

A projekt mindenekelőtt a pécsi zenekaroknak szeretne otthont adni.
Egyrészt próba, koncert és felvevő hely, másrészt kocsma, ahol a zenészek egymással megoszthatják ötleteiket, de van jogi és szervezési tanácsadás is.

Az otthon a Zsolnay utca 109-es szám alatt található egy volt általános iskolában. Könnyen megközelíthető a 2-es busszal, vagy biciklivel. Az éjszakai zaj miatt a környéken senki nem panaszkodik. Az épülethez legközelebb egy LIDL található.

"Keko", az egyesület elnöke, a Rockmaraton Fesztivál szervezője, Zoltán és Molnár Viktor a Z.I.O.N mozgatórugói. A Z.I.O.N. tiszteletbeli munkatársai.
Az épület novemberben kerül hivatalosan átadásra.

Már 15 zenekar - mindenféle stílusirányzat követői - próbál a Z.I.O.N.-ban.
Az „alternatív” gyűjtőszó nagyjából mindent befogad. Az electro-tól a hardcore-on át, a hip-hop, a reggae és a rock is jelen van.

A pécsi zenére elsősorban a jó szöveg jellemző – mondja Molnár Viktor.

A 30Y mellett Punnany Massiv hip-hopposai és számos nemzetközi hírű electro Dj is innen indult.

Október 9-én a Z.I.O.N.-ban egy John Lennon emlékestet szerveznek.