Magyar történetek Debrecenből

„Forog a Föld és egy pillanatra sem áll meg.” Következmény:

Tegnap még Debrecen, ma már Pécs.

Tavaly májusban íróműhelyt vezettem Kelet-Magyarországon, németszakosoknak.

Akkor Pécs számomra egy ismeretlen folt volt a térképen, jó messze, lent.

Debrecenben naponta láttam a főtéren demonstrálni a nyugdíjas Jobbik-szimpatizánsokat, és megtudtam, hogy a „direktmarketing” (mint nálunk Bajorországban a bejáratok előtt folyóirat-előfizetésekkel üzletelni) népszerű nyári munka, és azt is, hogy a német Telekom Debrecenben egy Callcenter-t működtet.

Kíváncsi szigetlakók - Magyarország és a költészet

A Poézis úgy tartozik Magyarországhoz, mint a Paprika, a Pálinka és a Pörkölt … !

Ennek mind biztos köze van a „Magyar Sziget”- jelenséghez. Magyarország majdhogynem durcásan gubbaszt Európa közepén, igazán senkivel sem rokon, kivéve talán az elhúzódó kényszerházasság miatt, az osztrákokkal. Csak kevesen értik meg a magyarokat. Az elszigetelődés gyakran tragikus következményekkel jár, de van úgy, hogy lehetőségeket is tartogat. A magyaroknak be kellett csempészniük Európát az országukba. Ebből a munkából leginkább a költők részesedtek. Feltételezem, hogy egyetlen ország sem fordított le annyi idegen nyelvű irodalmat – és nem is fog soha senki – mint a magyarok.
„Azt hiszem a magyaroknak sokkal érzékenyebb és büszkébb a saját nyelvükhöz és annak csúcsteljesítményeihez, irodalmukhoz való hozzáállásuk, mint a németeknek. Saját irodalmuk érzékelése sokkal, sokkal intenzívebb. A klasszikusok jelenléte erősebb, és a líra nagyon fontos szerepet játszik a lélek, a szív fejlődésében. A saját identitás egy fontos építőeleme, alapköve. Németországban ez a hozzáállás kivételesnek számít.

A 10-15 millió magyar a világon tulajdonképpen rá is kényszerül arra, hogy az irodalmat komolyan vegye, hiszen ez teszi ki identitásuk legfontosabb részét. Épp ezért itt élénk irodalmi tudatosság tapasztalható mindenféle tendenciák ellenére. Természetesen Budapesten is jellemző, hogy leginkább az interneten olvasgatunk, könyvet pedig már senki sem olvas komolyan. Magyarországon az irodalom ennek ellenére elég jól tartja magát – a fiatalok köreiben is.”
Forrás: Deutschlandradio

A fent idézett szöveg Holmar Mück Attilától származik, és a belinkelt rádióműsorban hallható.

Az állításokat pedig Wilhelm Droste-től kölcsönöztem, aki a Ráday utcában található Goethe Intézet földszinti Eckermann Kávéház tulajdonosa, mellesleg az ELTE Német Tanszékének professzora.

Szavak a szélben

„Néha teljesen világos, hogy az írás semmi, ha nem mindent egyesítő, illékony beszéd a szélben.”
Marguerite Duras fogalmazott így.

Az írás számomra azt jelenti, hogy az ember kiszolgáltatja magát az üres papír bizonytalanságának.

Tulajdonképpen minden fogalom mentőöv, amely lehúz a vízbe.

Ha a szótenger átveszi az irányítást, ha a szavak sodornak, mint a hullámok, ez az örömteli állapot, amelyről sok író beszél, és vágyakozik utána.

Az állapot, amikor nem ők maguk irányítanak, hanem nyilvánvalóan valami más, valami magasabb rendű erő nyilvánul meg rajtuk keresztül.

Nem hajlok különösebben a metafizika felé, de vannak területek – és az írás számomra ide tartozik – amelyek elemelnek, amelyek megsejtetik velünk, hogy a körömvágáson és az villanyszámlán túl létezik egy valóság. Ami számít.

Bauhaus-kiállítás Pécsett & Pécs Cantat 2010

Vasárnap este nyílt meg a nagy Bauhaus kiállítás a pécsi Janus Pannonius Múzeumban, és a Pécs Cantat nemzetközi kórushét is elkezdődött, több mint 1000 résztvevővel.


JANUS PANNONIUS-MÚZEUM:

A Bauhaus Intézményeiben (Weimar, Dessau, Berlin) sok külföldi tanult és tanított. Ez jó alibi volt a nácik számára a mozgalom üldözésére.

Az osztrákok és svájciak után a magyar csoport volt a legnagyobb számú. A legismertebb pécsi Bauhaus képviselők egyike Breuer Marcell.
1925-ben egy egész csoport fiatal festő érkezett Weimarba. Erről hamarosan részletesebben is írok.

A megnyitó látogatottsága rendkívül magas.
Egész Pécs jelen volt.
A múzeum kertjében tömeg tolakodott.
Egy órányi megnyitóbeszéd után emberek százai özönlöttek az épületbe, hogy végre saját szemükkel is megcsodálhassák a kiállítást.

Én majd egy másik napon, nyugalomban nézem meg.

A kiállítás megnyitót követően a Dóm téren általános énekórával és hangversennyel kezdődött a nagy kórushét.

Önkéntesek terjedelmes énekkönyveket osztottak ki, ezek segítségével az énekkarok és a publikum közösen magyar és nemzetközi örökzöldeket énekelt, a spirituáléktól, mint a „Let us sing”, a „Virágzik a cseresznyefán” át a „Die Nacht ist gekommen”-ig.

A beéneklés minden este megismétlődik.
Visszajövök, és egy hazai játékot remélek, ahol a „Muss idenn zum Städele hinaus”-t gyakoroljuk.

Számlamánia

A városíró lakását számlahegyek töltik ki…
A vasútállomáson a vécés néni, és a vásárban a kofa, filléres összegek ellenében is számlát állít ki és nyom a kezembe.

Itt a bizonylat egy 135 Forintos kígyóuborkáról. (Ez az összeg most kb. 45 Euro Cent-nek felel meg.)

Akkurátusan, kézzel kitöltve, és lepecsételve.

A számlaírás körüli felhajtás a vásárlási procedúrát messze túlszárnyalja.

Ahogy később megtudtam, ez a számlamánia félelemből táplálkozik: az árusok komoly büntetésekre számíthatnak, ha nem adnak bizonylatot a vásárlásról.

Lenau-Ház, Pécs

A Lenau-Ház Pécsett:

2. RÉSZ Hábel János: Magyarországi németek – Honnan, hogyhogy, miért?

Hábel János magyarországi német családból származik.
Egy Pécshez közeli faluban nőtt fel.

Nagynyárád egy a sok település közül, amelyet úgy 300 évvel ezelőtt a németek alapítottak újra.

A falu már az Oszmán Uralom alatt is létezett, de a lakosok kihaltak.
Püspökségem majdnem teljesen kihalt, ezért épp ilyen emberekre van szükségem. Készen állok német nemzetiségű katolikusok felvételére.
Írja Radnay Püspök úr 1688-ban az Udvari Tanácsnak.
A Habsburg császár egyházi és világi földesurak mellett célzottan német földműveseket telepített be.

A 17. és 18. században így körülbelül fél millió német földműves és kézműves érkezett Magyarország területére.

Mielőtt a 17. század végén a Habsburgok kezére került, Pécs majdnem 150 évig az Oszmán birodalom részét képezte.
Ma a két Dzsámi a legszembetűnőbb maradványa ennek a korszaknak.
A törökök elleni harcok következtében a Pécstől délre elhelyezkedő környék szinte teljesen elnéptelenedett.
A császár ezért ragaszkodott annyira az úgynevezett „Einrichtungswerk”-hez, az újonnan meghódított területek újratelepítéséhez.

A családok Elzászból, Lotaringiából, Pfalzból, Szárvidékről, Baden-Württtembergből, Luxemburgból, Hessenből, és Bajorországból származnak. Néhányan érkeztek a Svájcból, Vesztfáliából, Poroszországból, Szászországból, Türingiából, Ausztriából, Csehországból és Morvaországból.

Manapság gyakran beszélnek Duna-menti svábokról és „Schwäbische Türkei”-ról. Helyes kis címszavak, de sajnos megtévesztőek.

Találóbb a „Stiffoller” (a Stift Fulda kifejezésből). Pécs környékére sok földműves Fulda mellől érkezett, így egy hesseni nyelvjárás által meghatározott dialektus alakult ki. Hábel János családja a „Stiffoller”-ekhez tartozik.

NYELVJÁRÁS
Sajnos eddig csak két mondatot hallottam dialektusban.
Hessenből származom, így furcsán ismerősen csengtek.
Abban persze nem vagyok biztos, hogy egy teljes beszélgetést le tudnék követni a Duna-menti nyelvjárásban.
Hamarosan kipróbálom.
Pécs környéki falvacskákba utazom.

A Hannoveri Minstrel néptáncegyüttes egy tagja egy ifjúsági találkozó miatt látogatott Pécsre. A környékbeli falvak egyedülálló összetartásáról áradozik.
Mások „élő skanzenek”-ként írták le a településeket.
Kíváncsi vagyok.

A villányi borutca borászai közül többen is magyarországi német családokból származnak. Remélhetőleg a bor az én nyelvemet is megoldja, és végre megtanulok magyarul.
LEKVÁROS FOKHAGYMA
Egyelőre süketnémaként viselkedem az üzletekben és a szórakozóhelyeken. Sejtem, hogy a szláv nyelvekben a németet miért a „néma” szóból származtatják.
A cseh nyelvben például „nemecky”-nek szólítanak minket.
A „nemy” némát jelent.
(Az aposztrófokkal megint adós maradok, a billentyűzet a hibás.)

Gyakran érzem magam egyedül az áthatolhatatlan nyelvzuhatagban.
Főleg, amikor a frissen vett kenyeremet lekvárral kenem meg, beleharapnék, és csak akkor veszem észre, hogy a kenyér fokhagymás.

Lekváros fokhagyma – vámpírok ellen legalább jó lesz. Ha a vérszívók a világ Stephanie-Meyerizálódása során a Dunántúlt is elérnék.